Budapest, 2019. (42. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: TÁNCSICSÉK - A sajtószabadság őrének nemzetsége
BUDA PEST 201 9 / 3 6TÁNCSICSÉK Imrédyéknél kötött ki). A harmincas-negyvenes években a mozgalom vecsési titkára volt. Nem állítom, de nagyon valószínűnek gondolom, hogy a családon belüli minta sodorta (vélhetően a munkásmozgalom szinte minden korszakát jellemző populizmus áramlatát követve, ahogy ez történt Táncsics és Csorba esetében is) olyan helyzetbe, amit már jó lelkiismeretettel nem vállalhatott (volna). 1943-ban azonban még a nyilas hatalomátvétel előtt meghalt. Panaszlevelét 1924-ben olvasta fel Kiss Menyhért kép viselő (nem rokon) a képviselőházban. Az ország-szanálási program vitájában, amely többek között az adók törvény erejével történő emelésével próbálta rendbehozni az államháztartást, elkerülendő az államcsődöt. A vecsési tanítónak édesapjától örökölt esztergomi háza (Simor János utca 72.) az egyetlen tulajdona, amely siralmas állapotban van: „Egy része összedőlt, a másik életveszélyesnek minősíttetett, melyért rendőrileg megbüntettek (...) a katonai volt beszerzési csoport több milliós kárral otthagyta az istállómat.” Kötelezően előírták számára a jókarbantartást. Hogy rend be hozassa, hitelt vett fel. Ezt a most megemelni szándékozott kamatokból s az államilag szabályozott lakbérből (bérlői vannak a háznak) képtelen lesz visszafizetni, s a feltétlenül szükséges – hisz különben megbüntetik – munkákat elvégeztetni: „Egy falusi kőműves napi kere sete 85.000 korona, egy gyári asztalosé 160.000 K. , [és még – B. P.] hol az anyagár? Kegyelmes uraim, miért nem fizethetnek a mai árak kereslete szerint lakbért a lakók? (...) vagy vegyék át a házakat [állami – B. P] kezelésbe, vagy a búza és aranyvaluta szerinti adó és jövedelmi keresetek után fizessenek a lakók bért. Tisztelettel leteszem a nemzetgyűlés elé ugy a mostani lakbért, mint a többit oda fogom címzetetni...” Semmit sem ért az interpelláció. Igaz, a ház (ha azt látom a régi cím alatt a Google képén) ma is áll. De a „szegény kisember” – ahogy a vecsési tanítót a honatya nevezi – nem ér célba. S valahogy az épület is megmaradt. Csányi Jánosné – Táncsics ükunokája jó szívvel emlék szik arra, hány nyarat töltöttek itt gyerekként, a Dunához futó telek barátságos zöldjében. Viszont Magyarország elkerüli az államcsődöt. megyei Endrefalvára postázta édesapja 1901-ben. A másikat (a ma romániai) Petrozsényba 1905-ben. Itt állomásozva pályázhatott a fővároshoz, sikertelenül. De hála a közbenjárásnak, 1907 őszén legalább a közeli Vecsésen, a Falusi Iskolában állhatott végre munkába. A kezdetektől aktívan részt vett a község közösségi életében, évtizedekig volt a szociális missziótársulat munkájának meghatározó, aktív résztvevője. A tanítói működés szokásos, hivatalos szerepkörei mellett főleg a főzés, sütés, háztartásvezetés témakörében szorgoskodott. Népszerű és közkedvelt egyénisége lett a falu társadalmának. 1964-ben, nyolcvanhat évesen halt meg Táncsics unokája. 1909-ben nyerte el a tanítói állások egyikét ugyanitt, Vecsésen Kiss Márton, az 1875-ben született esztergomi parasztfiú. Ő is hos z szas pályázgatás után, úgy, hogy megfordult már más településen is. 1907-ben nevezte ki a miniszter első állomáshelyére: Garamkohó (ma Pohorelá, Besztercebányai járás) tanítójának. Vecsés elemi népiskolájában lesz aztán Mariskának kollégája. Az első háború után tanít a Gazdasági Továbbképző Népiskolában, a helyi iparos tanonciskolában is. Ma azt mondanánk (vagy talán csak az én korosztályom mondja így?), a politechnikai oktatás volt a szenvedélye: a fúrás, faragás. A természetrajz-órákat Pest mezején, a határban tartotta meg, a történelmet amatőr ásatások kezdeményezésével. Megosztotta a felnőtt közösséggel is minden szabadidejét. Határozottan a népélet jobbítása iránt elkötelezett értelmiségiként csatlakozott a Magyar Élet Pártjához (amely több névváltoztatás és irányváltás után Bárdossyéknál, Ükunokák és dédunokák Táncsics s felesége sírjánál az nyolcvanas évek elején A család Ácsteszéren Csorba Ida unokája (Kiss Kornélia, Kiss Géza leánya – középen, férjével, Csányi Jánossal), déd- és ükunokái
