Budapest, 2019. (42. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: TÁNCSICSÉK - A sajtószabadság őrének nemzetsége
5 A kommunista Táncsics Eszter férje, Géza köznemesi család gyermeke. Édesapja, alsóborsai Csorba József ügyvédként próbált boldogulni Komáromban, és talán sikerülhetett volna a próba, ha valamivel szilárdabb jellemmel áldja meg a sors. De túlságosan szeretett jól és könnyelműen élni. Géza, a fia, sokkal puritánabb elveket vall, már ami az életvitelét illeti, de ami az eszméit: azok sokkal radikálisabbak, mint amilyenek atyjaurának akár egyszer is eszébe juthattak. Az 1870-es évek közepétől nagyjából másfél évtizeden át a kor munkásmozgalmának élvonalában agitál és publikál, pontosan lemérhető s nyomon követhető, hogy apósa legjobb (lényegében egyetlen) tanítványaként. Táncsics Eszter halála után (1882) kezdi meg a lassú visszavonulást a politikából. 1883-ban elveszi Békássy Lujzát, egymás után születnek meg Ida féltestvérei: László, Irén, Olga, Erzsébet, Dezső, Etelka . Az 1890-es évektől mozgalmi aktivitását felszívja a megélhetésért folytatott kilátástalan küzdelem, igaz, publicistai–szerkesztői szenvedélye alig csitul. Talán csak élete utolsó évtizedében, királyi közjegyzői korszakában. Minden 1945 utáni életrajzi kézikönyv szócikkben emlékezik meg róla, munkásmozgalmi szerepének, életútjának értékelésére azonban 1968-ig kellett várni. H. Kohut Mária tanulmánya Csorba Gézáról a Párttörténeti Közlemények 1968/3. számában jelent meg. A történész elemzéséből kiderül, hogy a fejlett (fejlődő?) szocializmus korszakában a legkevésbé sem számított „divatos”, elfogadott kommunista agitátornak. Bűne, hogy a 19. század második felében egyértelműen német dominanciájú munkásmozgalomban a magyar jelleg elmélyítését tartotta fő feladatának. Azt is a szemére vetik a mozgalom elméletének elemzői, hogy „eklektikus nézeteivel sok kárt okozott” a mindenkori munkáspártnak. Az internacionalista Frankel Leo éppen Eszter halálának évében szorította ki végleg a politika első vonalából. Akkor, amikor lemondani kényszerült a Népszava főszerkesztői tisztségéről. A lapban 1879. április 13-án jelent meg „A kommunisták riadója” című verse – felmentéssel végződő sajtóper lett a dolog folytatása. A Népszavának abban az évben Krónika volt a lapcíme, a periratban szereplő dátum alatti számban nincs benne a vers. Elírták. A környékén lévő más számok viszont hiányoznak minden közgyűjteményből. S bár munkásünnepeken a 19. század utolsó évtizedeiben gyakran elszavalták, soha többé nem nyomtatták ki. Először itt és most kap újra nyomdafestéket, a családban megőrzött gépirat nyomán. A kommunisták riadója A Népszava számára írta egy magyar kommunista Fel, fel, a nagy munkára, te nép! A türelemből ugy is elég... Ércz a karod és izmod erős: Soha se lészen gyáva, ki hős. Mondd ki a jelszót: „Éljen a jog és a szabadság!” S rá milliókal zugjon a bércz, meg a sikság: Esküszünk, hogy kiirtjuk a gazt Szivünknek ez ád csupán vigaszt! Látod, e szép föld s rajt a mi van: Völgye, vizével s halmaival. Mind a mienk, az embereké – Zsarnoki kény tagadni meré – Ámde jogunk guny tárgya továbbra ne légyen. Istenitélet dörgjön a szerte vidéken: Esküszünk, hogy kiirtjuk a gazt Szivünknek ez ád csupán vigaszt! Nemde, szabadnak szült ez a föld? És te, szabadság, a gaz elölt, S bár ha kivételt nem tesz a jog, Zsarnoki kény rád jármot adott! Tűzd ki a zászlót és a riadozzon a vészkürt S rá a morajló nép dühe rázza a légürt: Esküszünk, hogy kiirtjuk a gazt Szivünknek ez ád csupán vigaszt! S a javakért, mit létre hozasz: Szent jogaidtól foszt meg a gaz, Lám, a bitangé mind, a mi kincs, És a tiéd, munkás: a bilincs! Ám de nem is lesz irgalom néki, ki igy mert Tiprani szent jog, téged! A faja kivész, mert: Esküszünk, hogy kiirtjuk a gazt Szivünknek ez ád csupán vigaszt! Rajta tehát, fel, munkaerő! Most – a ki nem fél, álljon elő... Vesszen a zsarnok, – éljen a jog – Végre legyünk mink is szabadok! Légy viharoknak menyköve, nép, a haragodban Szórjad a zsarnok főkre a vészt szakadatlan: Esküszünk, hogy kiirtjuk a gazt Szivünknek ez ád csupán vigaszt! 1943: utoljára még együtt a család
