Budapest, 2019. (42. évfolyam)

2. szám, február - Buza Péter: HULLÓ FALEVÉL - Vad partokon

BUDA PEST 201 9 / 2 28hulló falevél évfordulóján, 2005-ben barátai és a Párizsi Magyar Intézet emléktáb­lát avattak a villánál, amely La Roche Guyon-ban ma is megtekinthető. Vad part. Côte sauvage. Ez a neve a háznak, ahol utolsó éveit töl ­tötte. Voltak valaha is békés partok ott, ahol Kozma József megpróbált élni? A Montmartre-i temetőben alussza örök álmát. Pesti emlékjele mindösszesen az a tábla, amelyet a Kozma utcai zsidó temetőben, szü­lei sírkövén olvashat újra, aki arra jár. Austerlitz Julianna, a nagynéni végrendelete nyomán, akinek ezt az akaratát a BUDAPEST folyóiratnak sikerült (a Mazsihisz-szal szövetkezve s finanszírozásával, a síremléket is rendbe téve) éppen most egy esztendeje teljesítenie. La Roche Guyon Kantátái, operái legtöbbjét itthon is bemutatták, legkevésbé sem többek között segédkarmestersége egykori helyszínén, a pesti Ope­rában. Sanzonjait rendszeresen műsorukra tűzték a hazai pódiumok énekesei, a magyar színpadok világában tulajdonképpen a mai napig jelen van. Kozma státusa Franciaországban 1949-re rendeződött. Az ötvenes évek közepétől külön él a feleségétől (1959-ben válnak el), közben megismerkedik haláláig élettársával, Marie -val (közelebbi ada ­tait nem sikerült kiderítenem). 1953-ban – megtartva a Rue Ampère manzárdját – talál magá­nak egy, az alkotó munkára sokkal alkalmasabb otthont, egy házat a Vexin Nemzeti Park hatszáz lelkes falucskájában. La Roche Guyon a neve ennek a Párizstól hetven kilométerre, a Szajna partján fekvő településnek. Itt halt meg szívrohamban, hatvannégy évesen, 1969. augusztus 8-án. Haláláról minden országos francia lap megemlékezik, ahogy a magyarországiak is. De özvegye, Lilly mindössze egyetlen gyásztáv­iratot kap „magasabb körökből”. Gaston Plissioner , az FKP titkára a fran ­cia kommunisták nevében küld részvétnyilvánítást. Születése századik Drága Juci Megkaptam kedves leveled és megszívelem a dorgálásodat, bár igazán nem tehetek róla, hogy az élet olyan keservesen kemény, hogy jóformán nincs egy szabad percem. Hát most a Marigny Szinház irodájában írom ezt a levelet, a szünetben, arra várva, hogy a csengő szóljon és szaladni kelljen a zenekarba, ahol a balettemet dirigálom. (...) Először is a segítség­ről szeretnék beszélni Veled. Sokat töröm a fejem, hogy lehetne ezt megoldani, és lépéseket tettem a követségen hogy valami megoldást találjanak (...) Ami a párisi éltemet illeti, ez nem nagyon mozgalmas, mert a folytonos sürgős munkák miatt az udvarlásra igen kevés idő marad. De azért, természetesen, nem szándékozom kolostorba vonulni és még kevés­bé szándékozom családot alapítani. (...) Egy kedves nő mindig akad, aki „feláldozza magát” arra a kevés időre, ami jut a „szép bolondságokra”, amik nélkül ez a kutya élet nem ér egy vasat sem. (...) harminc párisi moziban és két nagy párisi színházban – a „legelőkelőbb színházakban”, ahogy mondani szokás, amikor a Marigny és a Theatre des Champs-Ely­sées-ről beszélnek – játsszák a darabjaimat, de ami a „valódi” siker jele: New-Yorkban és Londonban is volt premierem a mult hónapban, Genfből is nagyszerű kritikákat kaptam stb stb. De ha tudnád, hogy mennyire nem érdekel ez a sok tam­tam. Persze mindez nem kellemetlen, és a nyomorúságból elegem van. Remélem, hogy a hosszú évek, amikor se ingem, se gallérom nem volt, se ennivaló, se fűtés – véglegesen elmúltak. Erről az elmúlt időről sokat írhatnék. Nem hiszem, hogy nagyon könnyű elképzelni, hogy milyen elviselhetetlen az igazi, a valódi, a hamisítatlan szegénység, a lyukas cipő, a tükrös nadrág, az üres gyomor, a kis szoba butor nélkül, a hideg tél, a jeges zongora, a hamis hangjaival, mert rossz és olcsó, a megfagyott ujjak a kopogó billentyűkön, és mindez hosszú, hosszú és végnélküli éveken keresztül – mondjuk ki az igazságot – bizony gyönyörűségesen magamra hagyva. Bizonyára megérted a Lilly szerepét, amit ő jelentett nekem ezekben az években. Egy igazi barát. Ami a „nőket” illeti, azt hiszem eléggé ismered az életet, hogy megértsed, hogy egy „karrier” jobban érdekli őket általában, mint a nyomor. Oh, „szép” ifjuságom! Gratulálok házasságodhoz (Austerlitz Julianna özvegy Roth Frigyesnét Nyárády József vette feleségül – B. P.), sok-sok boldogságot kívánok, teljes szívből! Sok-sok csók és ölelés Józsi (1947. március 21.) Az emléktábla felirata: 1953-tól 1969-ben bekövetkezett haláláig itt élt Joseph Kosma Joseph Kosma barátai (fotó: Havasi János)

Next

/
Thumbnails
Contents