Budapest, 2019. (42. évfolyam)
2. szám, február - Buza Péter: HULLÓ FALEVÉL - Vad partokon
27 éppen Magyarországra vizitelni, hiszen annyit hallottam már róla, főleg az én állandó muzsikusomtól, akivel tizenöt filmet készítettünk együtt, Kozma Józseftől. A Nagy ábránd óta ragaszkodom hozzá. Nemde, Jo? (Zso, azaz Zsozef szerényen hajtja le a fejét) Most megint ki kell vágnunk a rezet! De csak komponálj úgy, ahogy helyesnek látod...Nem szólok bele...Aztán majd egyszer együtt elmehetünk Budapestre.” Tény: Kozma mint Joseph Kosma (máskor Cosma) is büszkén vallotta magát magyar muzsikusnak, s egész pályája visszaigazolja, hogy az ötvenes évek végétől már szárnyaló karrierjének fontos eleme, elfogadott sarokpontja volt ez a hivatkozás. Már 1941-ben leírja kérvényében, amelyben magyar állampolgársága meghosszabbítását kéri a követségtől: „Mint magyar zeneszerzőről emlékezett meg rólam a műveim kapcsán a sajtó (...) legjobb ajánlólevelem mindenhol az volt, hogy magyar muzsikus vagyok.” Zárójelben: A fentebb említett Kristóf Károly, évtizedekig a zenés színpad egyik ismert mindenese sokkal több mondatot érdemelne. Reményi-Gyenes István mellett (aki elsősorban a Kozma-sanzonok szövegének fordítójaként vett részt a mester hazai népszerűsítésében) őt tekinthetjük az elhíresült muzsikus magyarországi nagykövetének. Egyébként Fel torreádor! címmel a hatvanas évek közepén mutatta be zenés komédiáját több vidéki színházunk, librettóját Kristóf írta: Zso muzsikájához. Kozma pedig több mint száz (!) film zenéje mellett 1950 után egészen haláláig, majd’ húsz éven át szorgalmasan komponálta Szajna-parti vidéki házában kantátáit, operáit (a maga korában forradalminak mondott hangszereléssel többek között Modern Operáját, A lyoni selyemszövőket, az Elektronikus szerelmet, A Vörös posztót, a Huszárokat) meg a balettjeit, zenét Marcel Marceau pan tomimjához, Sartre -darabokhoz. a színpadi dalok komponálását illeti. Az opera, a nagyszabású, sokkal didaktikusabb művek alkotása sokkal fontosabb a számára: „Elkötelezett zenét akarok írni”. Ezzel együtt Prévert -nek nyolcvan versét, Georges Neveux-nek, Henri Bassis -nak, Jean Anouilhnak is több tucat költeményét zenésítette meg. A kortársak s az utókor életmű-értékeléseiben is az ő nevéhez fűződik a népi kultúra forrásvidékére építő francia sanzon látványosan sikeres megújítása a negyvenes-ötvenes években. Nekrológjában írja róla Gál György Sándor , miután elme séli, hogy Kozma meghívta a Montparnasse egyik kis színházába, darabja bemutatójára (sajnos nem tudtam kideríteni a címét), amikor az újságíró Párizsban járt, s találkoztak: „A színtér valamelyik megsemmisítő tábor. A szereplők: gyilkosok és áldozatok, ügyes túlélők és pusztulásra ítélt ügyetlenek. A muzsika, hűen Kozma József eddigi stílustörekvéseihez, csupa ötlet, ironikus célzás, keserű szatíra, amely már-már a vádirat forróságával szól. Aztán elhallgatott minden instrumentum. Egyetlenegy ember maradt a színpadon. Imádkozott. Énekelve. A zsidó rítus ősi törvényei szerint.” Megvacsoráznak egy kisvendéglőben. Jo indokol: „Mielőtt Párizs ba emigráltam, jó néhány évet töltöttem el Németországban. Tudom mi az üldözés, tudom, mi a hajszolt vad élete, sorsa. Aki elfelejti: vétkezik.” Kozma József és Lilly Anna Apel 1933-ban érkezett meg Párizsba. Manzárdot bérelnek – rue Ampère 91 –, kedves, csendes utca. A hatalmas zongora, a zenegép és a lemeztár mellett valamicske hely még marad – civil életet élni, koldus szegényen. Jean Renoir Nagy ábrándjához írta az első filmzenéjét. A Filmvilág munkatársának nyilatkozza 1959-ben, hogy a bemutatóra azért nem tudott elmenni, mert nem volt megfelelő ruhája. Amikor 1955-ben, negyedszázad után először, Magyarországon járt, árulta el a Színház és Mozi riporterének: „A filmzenében az vonzott, hogy a legnagyobb közönség számára készül.” És hozzátette: „A zeneszerző feladata nem az illusztrálás, hanem az emberi szenvedélyek, érzelmi motívumok rögzítése, jellemzése.” Kristóf Károly 1962-es párizsi interjú jában (az Esti Hírlapban jelent meg) Jean Renoirt is megszólaltatja „...mehetnék Neményi Lilivel, sanzonjai sikeres előadójával, 1961-ben, Pesten,
