Budapest, 2019. (42. évfolyam)
2. szám, február - Buza Péter: HULLÓ FALEVÉL - Vad partokon
25 Oh, szánakozz rajtam Jucikám. De hát elég volt ebből, sőt, még mit nem mondok, a levélből is. Tehát: Fogadd szeretettel a küldött csokrokat /ezt nem kell zokon venni, habár csak egy is van/. A tanitónénit milliószor csókolja: Józsi Kedves Juci tanitónéni, meme Ne vedd hibának, hogy a megszólítás után nem tettem felkiáltójelt, de hát ez az ócska Ideal gép amit az apuka felküldött, mert akkor még nem mehettem ki – éppen csak arra való, hogy egy kicsit gépeljek rajta, ilyen leveleket mint ez itten, nem t u d f e l k i á l t a n i. Különben el is felejtettem oda irni az ősi hagyomány szerint, most pótolom a feledékenységemet és ide irom a hagyományos két szót, melyet minden és mindenféle, mindenfajta levelekben irnak: Hogy vagy. Ah, még ezt sem tudtam, hogy ez az ócska gép itt még kérdezni sem tud. Na, ha ezt tudom... – elképzelheted mit csinálok. Különben mit irok én itt össze-vissza. Térjünk a tárgyra: Ma délután átjövök hozzátok, azaz nem biztos, hogy átjövök, azaz teniszezni fogunk, azaz nem biztos hogy fogunk teniszezni, azaz ha kedved lesz rá, azaz egész biztos, hogy nem lesz kedved rá, azaz talán lesz kedved rá, majd meglátjuk, azaz... De már tovább nem folytatom, elég volt már az „azaz”-ból. Ujból egy hagyományos szó: Én köszönöm, hál Isten jól vagyok. Ezt vagy ezeket a csokrokat Jenővel szedtem tegnap a Rózsadombon. Hagyományos: Fogadd hálás köszönetemet ...nem tudom miért. Már megint nincs felkiáltó jel. Huhuhuhuhuhuhuhh de mérges vagyok. Ugye elég hosszú málét irtam. Nincs kérdőjel ............... GYÁSZJELENTÉS E folyó hó 26ikán meghalt imádott barátunk, oltalmazónk, megmentőnk, a SZÜNIDŐ Mélységes fájdalom ért, oh, oh. Milyen korán hivta magához a Gymnázium. Élt 13 évet. Nyugodjék békével. Áldás napjaira. A jövő évre várjuk feltámadását. Reméljük, hosszabb ideig fog élni jövőre. Mélységes fájdalommal tudatja ezt Kozma József ............ szöveg: BUZA PÉTER Elveszett kis magyar Kozma Józsi 1917-ben, Austerlitz Julianna házasságkötésének évében írta nagynénjének szóló üzenetét. A fiú a budai Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnáziumba jár. Az intézményt 1876-ban alapították, 1889-ben épülete északi szárnyában (a bécsi Theresianum mintájára), nyílt meg a Ferenc József internátus – a király neve ez időtől fogva iskolájára is ráragadt. Tizenkét évesen írja meg első operáját „Karácsony a lövészárokban” a címe. Kiskamasz éveiben Juci – és az ő társasága, udvarlói: Körmendi Feri, Nagy Laci – alternatív szín házbarát köreiben forgolódva már a viszonyok ismerőseként szegődik el majd tizennyolc évesen kvázi hivatásos s zene körüli alkotótársként Forgács Rózsi színházához. A legszegé nyebb gyerekeknek játszanak. A színésznő elkötelezett baloldali, a „munkáskultura oda adó harcosa”. ( Reményi-Gyenes István : Indulás. Magyarország 1979/46.) Irodalom, filozófia szakos hallgatónak iratkozna be a pesti egyetemre Kozma, de a numerus clausus törvénnyel zárja be előtte a tudomány kapuját. Az 1920-as évek első felében a Zeneakadémia (közelebbről Weiner Leó) növendéke, diplomája megszerzése után másfél évig lesz segédkarmester az Operában. És marad az elkötelezett baloldali színházi műfajok és színpadok állandó s kitartó közreműködője. Szó szerint zaklatott, minden úttörő, zenével is érintett kísérletező műhelyben megfordul. E korszakának pályaképét Lenkei Júlia tanulmánya írja le Végére érek a Kozma-történeteknek (BUDAPEST 2018/2, /4, /8, 2019/1) : ez az ötödik magáról a zeneszerzőről szól, akinek világát nagyjából egy esztendeje kutatom Austerlitz Julianna hagyatéka s az ahhoz társuló emléknyomok összerendezése nyomán. Persze még annak a kevésnek a teljességét sem sikerült beépítenem a szövegekbe, képekbe, amit most már tudok. Talán nem is lehetett. Olyan ember volt, akinek monográfiája kitenne egy vaskos kötetet. És akinek életéről bizonyosan soha nem írnak már akár ha kismonográfiát se. Hulló falevél... Vad partokon hulló falevél Józsit nénje, Juci vitte, csábította a pódium közelébe. Austerlitz Juliannát ebben az üzenetben Szenes Bandi, a későbbi színpad körüli szerző-rendező (még mint gimnazista) szólítja meg egy elmaradt próba ügyében Kozma József fotója a hamarosan Berlinbe költöző zeneszerző utolsó Budapesten kiváltott igazolványán
