Budapest, 2019. (42. évfolyam)
2. szám, február - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Cumifa a Wekerlén
hírek egymásba kapaszkodnak, nagymama azonban képben van, és megmagyarázza. – Akkoriban az ipari iskola elvégzését nevezték felszabadulásnak... Bólogat az unoka , érték világában mást jelentenek az avíttas fogalmak. A messziről jött érdeklődő, ki maga is hasonlóképpen képzeli a letelepedést, tovább árnyalja a képet. – Az üzletkötéshez olykor társasági jelenlét szükséges... A sétavezető mintha kapcsolódna a gondolathoz, folytatja a bemutatót. – A pékség épülete ma közösségi házként működik. A kert szinte természetvédelmi terület; fenyőrigó, meggyvágó, őszapó és állítólag egy fülesbagoly lakja, a fal menti résben denevérek lógnak. Ráadásnak egy igazán rendhagyó érdekességet fogok mutatni. Kérdés: mi terem a fán? Kérem, aki tudja mi az, ne árulja el a többieknek! Azonnal érkeznek javaslatok: – Madár etető? Piros alma? Döglött macska? Mielőtt végképp elszabadulna a képzelet, a társaság belép a kertbe, ahol egy gondosan metszett fácska ágain színes szalagok, apró borítékok és gyerekcumik lógnak. – Igen, cumik! Egyedülálló kezdeményezés, amit látnak, idehaza mindössze két-három városban található hasonló. Minden szülő tudja, hogy a gyerekeket milyen nehéz leszoktatni a cumizásról, ezért kitalálták, hogy ünnepség keretében történjék a kisgyermekkor lezárása. Van, aki levél kíséretében búcsúzik, mások büszkén „fára akasztják” a levetett cumit, de később még vissza-visszajárnak hozzá. A továbbiakban megmutatom, milyen fák találhatók még a Wekerlén; következő állomásunk a Hársfavirág tér. Vidáman kanyarodik tovább a menet, a kirándulók élvezettel hallgatják, midőn őseik gyümölcsfákat és ribizli bokrokat kaptak a városvezetéstől, melyek terméséből kigazdálkodhatták a lakbért. – Győri Ottmár – akit a „megvesztegethetetlen” jelzővel illettek – a másik emblematikus név a történetünkben. Népszerűsége abban rejlett, hogy a tervezésben és a gyakorlatban is mindig a lakosság érdekeit tartotta szem előtt. A pozsonyi származású erdő- és magyar királyi kataszteri mérnök nehéz domborzati és éghajlati viszonyok között élt családjával a Fogarasi-havasokban, s a határ-kiigazításokkal foglalkozott. Wekerle, akkor már miniszterelnök és pénzügyminiszter, érdemei elismeréséül a munkástelep építésével bízta meg, de Győri magas fizetés és ingatlanbirtok helyett azt kérte tőle, hogy tanulmányozhassa a korszerű városrendezést és az úthálózatok tervezését Berlinben... – Azt a... Szinte hördülnek a kedélyek, de mielőtt kortárs párhuzamok zilálnák az lokálpatrióták egységét, folytatódik a visszaemlékezés. – Győri Ottmár létrehozta a munkástelepi gondnokságot, amely a lakások és az üzletek bérbeadását felügyelte. Fejlesztette a mindennapi élethez kapcsolódó kiskereskedelmi hálózatot; piacot, tejcsarnokot, vendéglőt, szabóságot, amellett támogatta a népoktatást, a kultúra fejlődését. Rövidesen kinevezték miniszteri tanácsos gondnokká, de 1919-ben elvesztette állását. A lakosok nagyon szerettek itt lakni, de Kun Bélának nem tetszett a színvonalas lakótelep, és a „munkásarisztokrácia” kitelepítését javasolta. Győri végül a Pénzügyminisztériumban dolgozott negyvenötig... – Miért kell időről-időre újrakezdeni, vagy megszűntetni azt, ami jól működik? Újabb jelen tős kérdése ez a Világegyetemnek, és a Bárczy István térre érkezvén, már a vágyódás mint az emberi lét örök fájdalma kerül napirendre. Középen A megfagyott muzsikusok című kompozíció áll, huszonegy kopjafája egy-egy híres építészt jelképez, közöttük Kós Károlyt. Egyik kiránduló kóbor fadarabbal megszólaltatja a csőharangot, messze szól a dallam, amelyre Friedrich Schlegel német filozófus nyomán író dik szöveg: „az architektura: megfagyott zene, az architektus: megfagyott zenész...” BUDAPEST 2019 / 2 14sétálunk, sétálunk
