Budapest, 2019. (42. évfolyam)

12. szám, december - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Lelkünk rajta

SZÖVEG: ELEK LENKE FOTÓ: RIC 13 Sikeres emberek is határozhatnak úgy, hogy önkezükkel vetnek véget az éle­tüknek. Elég talán, karácsonykor főleg, Domján Editre gondolni, aki sokszor hangoz ­tatta, hogy nem akar megöregedni. De ennél mindig több van abban a nehéz puttonyban, amit az ember a hátán cipel. Sokan csak fel akarják hívni magukra a figyelmet, mint tette oly sokszor szerelme, a szerencsétlen sorsú Szécsi Pál, aztán sokadszorra sikerült neki, bár elég morbid dolog az élet eldobását sikerként elkönyvelni. A híres emberek nem szoktak a lelkisegély szolgálathoz fordulni, de a „civilek” annál inkább. Nehéz megbecsülni, hogy az öngyil­kosjelöltek közül hányan hívják fel végzetes tettük előtt az ingyenes segélyvonalat. Ám aki bepötyögi a számot, még meggondolhat­ja magát, adódik egy kis remény. Míg fél évszázada csak egyetlen ilyen vonal létezett, ma több tucatnyi. Másra s másra specializálódtak. Elkeseredett gyere­kekre és tinikre, a válságterhességben élőkre – új fogalom! – netán HIV-betegségben vagy rákban szenvedőkre, erőszakot átélt nőkre, drogosokra, alkoholistákra. Léteznek regio­nális, helyi, városi szolgálatok is, külön idő­seknek és fiataloknak, felekezetieknek. Köz­ben az eszközök is változnak: már skype-on segíthetnek önkéntesek és profi pszichológu­sok egyaránt. Itthon Róbert bácsi kezdte Hagyományosan magas az öngyilkosságok száma Magyarországon – bár az utóbbi évek csökkenő tendenciát mutatnak. Évente kétez­ren vetnek véget önkezükkel az életüknek, ez egy nagyobb falu lélekszáma. Harmadikok vagyunk Európában. Pedig fejlődött az élet­színvonal, sokkal jobban élünk, mint mond­juk, ötven éve, és az orvosok ma már számos betegséget tudnak sikeresen gyógyítani. De a szerelmi bánatot, a párkapcsolati gondokat, a depressziót, a magányt ezek nem orvosolják. A rendszerváltás óta nőtt a létbizonytalan­ság, terjed az értelmetlen agresszió, az iskolai bántalmazás, a munkahelyi piszkálódás. A vallás sem visszatartó erő. Hajdanán – főleg vidéken – komolyan vették, hogy az élet eldobása bűn, bár a húszas évek gaz­dasági világválsága idején is nagyon sokan lettek öngyilkosok, és koránt sem csak a Szo­morú vasárnap hallgatása miatt. A lelkisegély telefonszolgálatok történe­te az 1800-as évek végére nyúlik vissza. Egy New York-i szállodában egy idős hölgy sür­gősen lelkészt keresett, azonban a portás az éjszakai órákban egyetlen egyházközséget sem tudott elérni. Másnap reggel elsőként a baptista Harry Warren lelkésszel sikerült beszélnie, de a hölgy addigra öngyilkosságot követett el szobájában. A történtek következ­ményeképpen Warren megalapította a világ első szolgálatát. Magyarország élen járt e téren: talán kevéssé közismert, de a világ egyik legka-Lelkünk rajta más kor – másként Olykor háborog, máskor segítségért kiált. Közmondások, szólások, versek, regények főszereplője, kutatások tárgya. De még nem látta senki. Az embert – talán – a lélek teszi emberré, ami ugyanolyan megfoghatatlan, mint maga a boldogság. A szívben lakik? Vagy az agyban? Nem tudjuk, de tény, hogy sokszor segítségre szorul. Főleg ünnepek idején.

Next

/
Thumbnails
Contents