Budapest, 2019. (42. évfolyam)
2. szám, február - Ekés András: A velünk élő villamos
BUDA PEST 201 9 / 2 4 funkcionáló folyosókkal, haldokló kiskereskedelemmel pedig sivárrá válhat. E trendek felismerésében még láthatóan óvatos vagy tapasztalathiányos és bátortalan Budapest. A gyors és védett villamosközlekedés mellett tette le voksát, ami rendszerszinten jó irány, de hiányoznak az egy-egy mikrokörnyezetben a villamos és a városkép még erősebb összekovácsolására irányuló elképzelések. Pedig létezik ennek szimbiózisa: például Prágában. Magánügyek Hosszú évtizedeken át ezek a pályák alkották a pesti közlekedés gerincét, a várost behálózó vágányok jelentették az artériát, az apró barna és sárga kocsik pedig benne a lüktetést. A csak régi képekről, képeslapokról, könyvekből átélhető korai időszak – számomra – leginkább fekete-fehérben jelenik meg, ha elképzelem. Már a saját emlékeim is halványabbak egy-egy rég elfeledett vonalról, kisgyerekként pedig még utazhattam a 43-assal Nagytéténybe vagy az 51-essel Pestimrére, sőt gyakran jártunk a 11-essel Óbudán. Ha a 11-es előtt egy 33-as állt ki a kocsiszínből, a nyikorgó, csörgő-zörgő kocsik félelmetesnek hatottak, ma mit megadnék egy A Móricz Zsigmond körtér, ahogy már nem láthatjuk. Húsz évvel ezelőtti forgatag A nagy korszakváltás a körúton Kertvárosi hangulat villamossal, a Tóth Árpád utcai egykori végállomáson A hosszrekorder CAF, az 1-es vonal császára
