Budapest, 2019. (42. évfolyam)
12. szám, december - Brunner Attila: Egy multikulturális magánpalota
szöveg és fotó: BRUNNER ATTILA 11 épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ szeket. Először a pesti Vigadót éppen befejező Feszl Frigyes nek (1821–1884) adott megbízást, aki 1861 körül egy rá jellemző, romantikus stílusú tervet készített. Az építkezés azonban nem kezdődött meg, később, 1870 körül pedig már nem volt megfelelő; Feszl ekkor egy kifejezetten görögös, neoreneszánsz változattal állt elő, amelynek újdonsága a sarokra helyezett félköríves erkélysor volt. Ez annál is inkább nóvumként hatott (volna), mert a sajátos alakú, erősen hegyes szögű telekre igazi kihívás volt úgy helyiségeket tervezni, hogy az élben összefutó falak ne akadályozzák, hanem inkább segítsék a házban élők közlekedését. Nem tudni, milyen okból, de a házat végül a Rumbach utcai zsinagóga tervezői, Otto Wagner és Pestre küldött, s végül idetelepült megbízottja, Kallina Mór építették fel. Feszl elgondolásához erősen hasonlító, ámde attól alaprajzában nagyban eltérő tervet készítettek, amely sajnos nem maradt fenn. Budapest Főváros Levéltára csak az épület kisebb átalakítási terveit őrzi. A Bajcsy-Zsilinszky úti homlokzat egy sarokarmírozással díszített, cinquecento palazzót mutat, az Ó utcai homlokzatot csak két, első emeleti erkély tagolja. Az Ó utca felől a homlokzat viszonylag többet tükröz az eredeti állapotból: a félemelet (mezzanin) mellvédjét antikizáló korlátrács díszíti, a mezzanint és a földszintet pilaszterek kötik össze, e fölött hangsúlyos övpárkány, három emelet és koronázópárkány látható. Ebben a homlokzati rendszerben klasszikus és antiklasszikus mérkőzik egymással. Az ornamentika minden másban teljesen szabályos, az antik görög építészet részletformáit idézi, Karl Bötticher (1806–1889) építész-tanár tanításának megfelelően, aki az antik szellemben való alkotást tartotta a művészet feladatának. A mezzanin fölötti párkányhoz futó pilaszterek fejezetei azonban egyenesen antiklasszikusak: bár például Bötticher mintakönyveiben is található az oszlop szélességéhez mérten túlzott méretű voluta, Wagner e munkáján a voluták végletesen nagyra kerekednek, ami különleges látvány Budapest egész városképében. Ugyancsak különleges az az alaprajzi megoldás, amellyel Wagner a telek alakjából fakadó problémát megoldotta: hegyesszögben találkozó szobasorok helyett egy szabályos, kör alakú helyiséget tervezett a sarokra, ehhez kerekítve a Bajcsy-Zsilinszky út és az Ó utcai szárnyak eredetileg előnytelenül metsződő vonalait. Freystädtler Antal három és félemeletes házára az építési engedélyt a kivitelezésért felelős Pucher József építőmester kérte meg 1871 áprilisában. Április 12-én került az irat a közigazgatás gépezetébe. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa április 27-én tette át az ügyet Pest város tanácsához, s az 1871. április 29-én tartott ülésén megadta az építési engedélyt néhány szigorú feltétel megszabásával. A ház csatornarendszerét a városi hálózatra kellett kötni (amit már Feszl terve is jelölt), de meghatározták a pincefal vastagságát is. Az épületet egy módosított tervsorozat szerint építették fel, s 1872-ben beköltözhettek első lakói. Maga az építtető családjával az első emeleten lakott, a többi szintet bérbe adta. (Az ingatlant pedig jelzálogba, amit csak tíz évvel később fizetett vissza, közben sorra vásárolta dunántúli nagybirtokait, például a Veszprém melletti Tótvázsonyban, ahol 1876-ra a kastélya is felépült.) A legjövedelmezőbb a mezzanin volt, amely Budapest építészetére egyébként nem, Bécsére viszont annál inkább jellemző. Működött itt varroda, raktár és iroda. A felsőbb szintek bérlői között országgyűlési képviselőt és operaházi énekesnőt is találni. De a pince sem maradt kihasználatlan, itt kezdte meg közösségi életét a pesti cseh nemzetiség egyik legfontosabb fóruma, a Cseh Társaskör is. Udvarnak számos pesti bérházat hívnak, ezek azonban többnyire személyek neveit viselik. Az épület különösnek ható, talán a tőkefelhalmozásra, az iparkodásra utaló neve már 1873-ban felbukkan a forrásokban, de eredetét nem ismerjük. Mindenesetre illett hozzá, hogy 1881-ben ide települt Kühne Ede mosoni gazdasági gépgyárának és vasöntödéjének főraktára, 1880-tól pedig az 1865-ben alapított Geittner & Rausch műszaki és gazdasági nagykereskedés, amely csigákat, emelőgépeket, nehézmérlegeket, fűrészeket, vasúti szerszámokat, szivattyúkat forgalmazott. A 20. század elején zongorákat is árusítottak Keresztély Sándor mintatelepéről, s az épületben több évtizeden keresztül működtek nyomdák, itt volt például a Die Epoche című politikai lap kiadóhivatala az 1880-as években. A III. emelet átalakítási rajza, 1937. Budapest Főváros Levéltára Óriásira növesztett voluta a homlokzaton Az épületbelső részlete
