Budapest, 2019. (42. évfolyam)
2. szám, február - Ekés András: A velünk élő villamos
SZÖVEG ÉS FOTÓ: EKÉS ANDRÁS 3 A külső városrészekben sok helyen a leromlott infrastruktúra tette versenyképtelenné vagy ítélte halálra sok év vegetálás után. Az utóbbi évek fejlesztése – jelentős uniós segítséggel – újra egybefüggő hálózattá kezdte alakítani a sok helyen évtizedek óta töredezett szakaszokat. Hosszú évtizedek alatt a villamos a hagyományos apró, barna és sárga kocsik korszakától, sok hányattatást megélve, kapacitív közösségi közlekedési eszközzé, rendszerré nőtte ki magát Budapesten. Megújulása nem indul most olyan tiszta lapokkal, mint francia reneszánsza, amelynek során vonalait a tágas sugárutakra rajzolták be, vagy integrálták a kanyargós utcák övezte belvárosi környezetbe, és így négy-öt villamosmentes évtized után közép- és nagyvárosok innovatív és vonzó arculatú közlekedési eszközévé válhatott. De szerencsére nem is jutottunk arra a „szintre”, mint némely kelet-európai ország – román, ukrán és orosz városok – hálózatai: lassan elfogyó pályán elöregedő járművek, marginális szereppel a közlekedésben, ahol egyszer végül elhangzik a halálos ítélet. Ahol hagyják veszni, elsorvadni a rendszert, ott komoly mobilitási problémák mutatkoznak. Ugyanakkor nem kell ahhoz megszüntetni, hogy egy villamoshálózat haldokoljon. Épp elég a vágányokra engedni a forgalmat; a növekvő motorizáció foglyává lehet így tenni közvetlenül is, átvitt értelemben is. Az elhanyagolt infrastruktúra, lassan araszoló, elaggott, nem vonzó, magaspadlós járművek látható lépéshátrányt mutatnak az autóhoz képest. Elvakult megszállottakon és túszként rabul ejtett kényszerutasokon túl más nem kér a minden szempontból versenyképtelen szolgáltatásból. Budapest ebből az állapotból mára szerencsére kitört, a nagyprojektek látványos eredményeket hoztak, az apróbb forrásokból, néhány elszánt szakember jóvoltából megvalósult kisebb fejlesztések pedig legalább az elvárható működést garantálták a kevésbé szem előtt lévő helyeken. Hagyományait és jelenét tekintve a budapesti villamos a legtöbb városrészben kiemelkedett a klasszikus közúti vasút lassan ballagó világából, néhány autentikus helyen őrzi az előző évszázad fejlődő kertvárosainak hangulatát: Pesterzsébet vagy Rákospalota a villamosközlekedésben inkább tradíció, mint fejlődési trend, mégis így szerethető, és nem jövőkép nélküli. Több bátorságot! A pest-budai nagykörút Európa legforgalmasabb vonalaival a világ egy sokadik csodája, amelyen szinte metróként köröznek a szerelvények. Az 1-es vonala, főleg új arcát és dél-budai fejlődését is mutatva már hajaz a városi villamos 21. századi elvárásaira: gyors, esztétikus és láthatóan betölti azt a szerepét, hogy a Hungária gyűrű örök torlódásaihoz képest valódi alternatívát tudjon mutatni. A budai hálózat pedig az utóbbi években vált újból eggyé, mely elképzelés, a fonódó és hosszan átlapoló járatok rendszere, sokáig volt ellenszélben a tervezői és döntéshozói világban. Mára bizonyította, hogy a budapestiek szeretik az átszállást nem igénylő, hosszú viszonylatokat észak és dél között, és az sem tabu, hogy egy-egy megállóban akár négy-öt különböző irányba közlekedő villamosra szállhassunk. Persze még ma is számtalan tátongó lyuk van a hálózatban, melynek igazi megoldásait a szakma sem kiköpni, sem lenyelni nem tudta, Ezek közül legnagyobb dilemmát az újpalotai villamos okozza, amely ebben a formában sosem létezett, de oly kézenfekvő lenne, hogy a belváros legszürkébb tengelyét, a Rákóczi út–Kossuth Lajos utca vonalát újból megszínesíteni képes, a buszcsordák felett uralkodó gyors és sűrű járat valósulhasson meg, értelmes budai végpontokkal. A villamos nem csak a közlekedési szokásainkat, a városképet is formálja. Ahol jár, ott nagyobb az esély a pezsgőbb kiskereskedelemre, élénkebb szolgáltatásokra, de akár zöldfelületekre és kiülős teraszokra is több teret hagy, ha egészségesen tudjuk újraosztani a közterületeket. Ehhez azonban paradigmaváltásra van szükség. A belváros sétálóutcás hangulata számos európai városban éppen a villamostól igazán lüktető. Sok sávban araszoló forgalommal vagy épp városi autópályaként Katowice környékén baktat a leromlott pályán egy lengyel, Konstal villamos
