Budapest, 2019. (42. évfolyam)

2. szám, február - Ekés András: A velünk élő villamos

BUDAPEST 2019 / 2

2

A velünk élő villamos

Ezt az írást a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban 2018. december 17-én a város, polgárai és a villamos viszonyáról szóló kerekasztal-beszélgetés inspirálta. A rendezvény egy olyan brain-storming sorozat ankétja volt, amelyet a BUDAPEST folyóirat szervezett a Nagy Budapest Törzsasztal, a Budapest Kör és a Budapesti Városvédő Egyesület hozzáértő tagjainak részvételével. Az indító referátumot szerzőnk tartotta.

Általában szoros szimbiózisban töltjük

mindennapjainkat, megbízható útitársai vagyunk egymásnak. A szeretet, tisztelet még azok részéről is erős, akik nem használják rendszeresen. Budapest elválaszthatatlan a villamostól: közlekedési szerepe vitathatatlan, turisztikai értéke révén pedig, megbújva vagy premier plánban mutatkozva a város látványosságai előtt, méltán öregbíti a főváros hírnevét. Végigkísérte a város fejlődésének utóbbi 130 évét, minden korszak rányomta bélyegét, legyen ez ikonikus és fejlődő vagy éppen hanyatló időszak. Félúton? Voltak idők, amikor a város és a villamos szerves együttélését egy-egy örökérvényűnek gondolt tervezési trend nevében, a metró vagy épp a buszok javára megnyirbálták. Sivárrá tett Váci út, szürke városi folyosóvá vált Üllői út jelzi egy letűnt és azóta sem kihevert szakpolitika nyomait, s ezekre a sebekre azóta sem talált valódi gyógyírt Budapest. Az így kialakult városi autópályák és alulhasznosított, hektikus közterületi arculat évtizedek óta túl nagy ár: az élhetőség rovására ment. A nagy megszüntetések korában az egykor összefüggő hálózat szétszabdalttá vált, fejlesztett és sorvasztott vonalak kusza szövevénye alakult ki.

Ehhez az időszakhoz már személyes emlékeim is kötődnek: a Deák téren visszavágott 47-49-es gyerekként is fájt, mint ahogy a 12-es és 14-es Lehel téri, kényszerű végállomása a butára gyalult hálózat negatív szimbóluma lett számomra már akkor is, és ezt a pozíciót még ma is tartja. A Baross téren minden irányban körbeívelő vágányrengeteg is árulkodott egy valaha volt – és talán egyszer újjászülető – Rákóczi úti kapcsolatról.

Színesedő nosztalgiák egy szürke őszi napon, a BKV 50. évfordulójára rendezett fotóstúrán