Budapest, 2019. (42. évfolyam)
11. szám, november - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Turmixgép a neten
BUDA PEST 201 9 / 11 14 elég, ha valaki szegény, vagy éppen van egy üres félórája, és már vagy két napja nem vett semmilyen pólót – addig ehhez érteni kell. Az egyik budai vintage butikban olyan holmikat árusítanak, amelyek akár divatmúzeumban is megállnák a helyüket: igazi Chanel-táskát meg Dior-sálat az ötvenes-hatvanas évekből, sőt, Balenciaga és Laura Biagotti kosztümöt is. Kapni 40 évvel ezelőtti parfümöt, amelyet igaz, hogy nem locsolhatsz már magadra, viszont a szépséges Lalique üvegcse nagyon jól mutat az új fürdőszobában, és sikere lesz azok körében, akik ezt tudják értékelni. A bolt tulajdonosa maga is mintha egy régi világban élne – és becsapni nem lehet. Rögtön megállapítja egy darabról, hogy mondjuk, Louis Feraud melyik korszakából való. Ami selyem santung és kézzel behúzott rajta a gomb, az bizonyára régi szalonmunka, és rögtön alku tárgya lehet. Annyi a bizsu, hogy leroskad tőle a polc – mind gyönyörű és régi, akárcsak a finom porcelánok a kirakatban. A másik vintage típus, aki mindezt a Facebookra rakja fel, mert már nem bírta fizetni a bérleti díjat. Sikerének titka, hogy ízléses hátteret alkot: nem egyszerűen egy bájos Wedgwood kávéscsészét árul, hanem egy életérzést. A fotón a csészealj mellett egy régi barna-fehér képecske, lornyon, tollas legyező, selyemsál – ezek jelzik a korszak miliőjét. Így minden pillanatok alatt elfogy, míg ugyanez egy régiségboltban hónapokig porosodna a polcon. Ínyenceknek könnyű A minap végigsétáltam a Margit körúton. Az üzletek közül szinte egyik sem létezett ötven éve. Másra, máshol és máskor vagyunk vevők. A kapitalizmus beköszöntével a kereskedelem változott a legtöbbet – érthetően, hiszen a fogyasztás eme társadalmi-politikai rendszer éltető atyaistene. És mindegy számára, hogy az a fogyasztás értelmetlen, netán fölösleges. Ingyenes hallásvizsgáló központ. – ebből egyre több van, hogy miből élnek, ki tudja. Kínai áruház. Turkáló. Szolárium – csokicsöves! Használt, színhibás cipők boltja. A mozinak már leáldozott, színház próbálja becsalogatni a nézőt. A régi magyar kisközért még működik, de minden percben elirigyelheti a helyet valamelyik multi. A sarki BÁV helyén az országszerte terjeszkedő pékség nyitott elegáns árudát – a kenyérpaloták reneszánszát éljük! – amely fölött, nem is olyan régen, még égett esténként a hajdani Fény presszó retro neonja. Nicsak, itt megmaradt egy ruházati bolt. Persze, nem így hívják. Belép az ember és vehet egy pizsamát, anélkül, hogy órákig bolyongana egy sokemeletes, műlevegőjű, örök fényáradatmás kor – másként
