Budapest, 2019. (42. évfolyam)

11. szám, november - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Turmixgép a neten

SZÖVEG: ELEK LENKE FOTÓ: RIC

13

Az utca, ahol a stúdió, vagy mifene található, halott, az átmenő forgalom ismeretlen. A helyiségben már vagy a harmadik bolt nyílik, az első kettő hamar csődbe ment. A cégér, számomra legalábbis, semmit nem mond. A nagy üvegablakokon annyit látni, hogy bent fiatalok üldögélnek egy-egy laptop előtt. Egyikük előtt jeges tea, az íróasztal sarkát piros masnis plüssmaci vigyázza. Igencsak kora huszonéves lehet a gárda. Próbálok jobban belesni a kirakatablakon, de nem derül ki semmi. Aztán megnézem az interneten – nos, elektromos-digitális kütyüket kínálnak, jó drágán. Míg ott téblábolok, ember nem nyit be. De lehet, hogy nem is kell, mert minden online bonyolódik.

Cuki, csajos mütyürök lelőhelye – így nevezem azokat a mostanában nyílt és villámgyorsan terjeszkedő üzleteket, amelyekben semmi olyat nem árulnak, amire égető szükségünk lenne. Viszont bent óriási a forgalom. Tizenéves lánykák és negyvenes kismamák tömik tele a kosarukat rózsaszín bulicuccokkal, narancsszínű Halloween plüss tökökkel, színváltós bögrével, vicces lufikkal, rózsás tálcákkal, vízilovas noteszekkel, pici, semmire nem jó dobozkákkal, türkiz-fekete, kacsintós szalvétával és más aprósággal. Állítólag kiváló gyógyszer depresszió ellen: ha nem sikerült a dolgozat vagy a randi, akkor ide kell bemenekülni, és mindjárt jobb kedvre derül az ember lánya. Multi ez is, persze, bár a szelídebb, skandináv fajtából való.

Ugyanez a kör a célközönsége a design shopoknak – csak így, magyarosan – ahol nehéz ellenállni a tizenhatodik díványpárnának, szívószálas befőttes üvegnek, mécsesnek, polcnak, pohárnak, bögrének, konyharuhának, vázának. Kényszervásárlóknak ideális célpont, ugyanis nem hizlal, viszont otthon már nem lehet hova tenni az újabb cuccokat.

Chanel és Lalique

Régen létezett a használtcikk-bolt meg az antikvitás. Ma turkáló van, vagy ennek elegáns, emelt változata, a vintage. Míg a turkálóhoz Turmixgép a NETen

más kor – másként

Duty free shop – akad meg a szemem a Belvárosban nemrég nyílt áruház feliratán. Már nemcsak a reptéren bukkanhatok ilyenre? Benyitok, a tágas, fényes térben kínai kislányok csivitelve valamilyen vicces sztorit mesélhetnek, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy bóklászok már vagy tíz perce. A kérdéseimre sem tudnak válaszolni – pedig lenne jócskán. Ahogy száz boltjában másutt is a városnak – manapság.