Budapest, 2019. (42. évfolyam)

10. szám, október - Elek Lenke: Százhuszonöt esztendő

szöveg: ELEK LENKE

19

szála is, meg játék- és billiárdterem, amely később Mélyvíz néven híresült el, és avanzsált máig élő, átvitt értelemben is használandó fogalommá.

Csupán legenda, hogy a megnyitó napján pesti bohémek (élükön Molnár Ferenc)

a Dunába dobták volna a kávéház kulcsait, hogy az éjjel-nappal nyitva legyen, hiszen Molnár ekkor még csak 16 éves. De ez egy olyan épület, amelyhez már akkor is, legendák fűződtek, elszakíthatatlanul.

Varázsának nem lehet ellenállni

Irodalmi kávéházi rangját akkor nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és fivére vette át a menedzsmentet. Hamarosan neves írók törzshelyévé válik, olykor itt alkot Ady Endre

, akit csak Kávéházi Borzasnak becéznek, egyes források szerint ez volt a gúnyneve 1910 körül. Ady sok időt töltött itt, ahogy Kosztolányi

és Karinthy meg szinte az összes akkori író és költőfejedelem, a sármőr Bródy

tól a szerény, szemüveges Tóth Árpádig. Külön törzsasztala van a festőknek és a filmeseknek: Kertész Mihály – akiről épp most mutattak be egy önéletrajzi filmet – és Korda Sándor már filmszüzsékről tárgyalnak a márványasztaloknál és itt szerkeszti Korda az első magyar filmmagazint.

„A New York minden előkelőségével is demokratikus kávéház volt, egyformán vonzotta az arisztokratákat, a nyárspolgárokat és a bohémokat az, hogy nyári estéken a vakító villamoslámpa változatlan közönnyel gyűjti maga köré a mindenféle és mindenfelé céltalanul tévelygő lepkéket és bogarakat. Varázsának senki sem tudott ellenállni. Mindenki mindenkit ismert benne. A pincér rögtön kiszolgált, meg sem várta, hogy rendelj valamit. Szó nélkül megkaptad mindennapi feketédet és hozzá a tintatartót meg az írópapirost” – írta Heltai Jenő

, az egyik híres törzsvendég.

Ez volt csak igazán közösségi iroda – ahogy ma mondanánk, co-working office – , igaz, wifivel még nem szolgálhattak... A legendás főpincér, Reisz Gyula

sokszor hitelezett az éhen

kórász zseniknek. A kávéház tulajdonosai lexikonokkal segítették a kutakodást, és előfizettek a legfontosabb hazai és külföldi lapokra. Még a hetvenes években is előfordult, hogy a szerkesztőségi kézbesítők egyenesen innen vitték az Athenaeum Nyomdába a kéziratoldalakat.

Mindez ma persze elképzelhetetlen lenne. A költők nem üldögélhetnek órák hosszat egyegy kávé mellett, kedvük sincs hozzá a bábeli turistazsivajban, és persze írótál sincs, amit annak idején a Harsányi fivérek feltaláltak: fillérekért lakhattak így jól a fiatal kezdők. Tarján Vilmos 1920-ban veszi át az üzletet, amely még fényűzőbbé válik. Éttermet nyit, jószerivel csak az arisztokrata köröknek, hátul bár sejlik a félhomályban, ahová csak estélyiben szabad belépni. Tarján, amint azt korabeli krónikák feljegyezték, marketing zseni volt, csak akkor még ezt a talentumot nem így hívták. Egyszer egy Pesten vendégszereplő revü fókaidomárját rávette, hogy reggelijét fókája társaságában, a New York kávéház ablakában költse el, hogy az újságok hírt adjanak róla. A cigányzene mellett jazz szól, akkor még némi felháborodást keltve, magyar és külföldi énekesek adnak elő sanzonokat és tingli-tangli filmslágereket. Oroszok a toronyban A háború után sokáig rom marad a New York, amelyet persze már nem így hívnak, sportszeráruház üzemel benne meg IBUSZ Forrás: FORTEPAN

Forrás: FORTEPAN adományozó Balla Demeter