Budapest, 2019. (42. évfolyam)
10. szám, október - Szegő György: A Rumbach-zsinagóga megújulása
Az 1867-es kiegyezés új helyzetet teremtett, a Monarchia Magyarországgal nemcsak külpolitikai értelemben erősödött meg, de a Habsburg-birodalom hanyatlását is megállította. Mind Bécs, mind Budapest villámgyorsan átlépett történelmi határain – és a kisvárosiasság korlátain. Gazdasági és infrastrukturális viszonyaikban hatalmas ugrást hajtottak végre; Bécsben a közlekedés éppen az Otto Wagner koncepciója szerint kialakított S-Bahn hálózat tal nyerte el egy világváros dinamizmusát. Budapest a millennium idejére kiépült földalattival, a Sugárúttal, a körutakkal és a Duna-hidakkal beérte a fejlődő Bécset. 1873-ban ott a világkiállítás, nálunk a városegyesítés szinte egyszerre manifesztálta a változást. Az 1867-ben megszületett emancipációs törvény a zsidó polgároknak politikai és jogi egyenlőséget biztosított. Buda, Óbuda és Pest fejlődésének látványos részét alkották a kereskedelem, a művészet, az oktatás és az egyházak új építkezései. Az Operaház, a Műegyetem, vagy az új templomok sora – a Bazilikától a Dohány utcai zsinagógáig. A zsidóság 1868-as hitfelekezeti kongresszusán, majd az Izraelita Egyetemes Gyűlésen a vallási hagyományok tisztelői, az ortodoxok, illetve a reformtörekvésekre nyitott neológok közötti kibékíthetetlen ellentét mentén egy harmadik irányzat is fellépett: a status quo ante, a vitatkozni nem hajlandók csoportja. szöveg: SZEGŐ GYÖRGY FOTÓ: HAJDÚ JÓZSEF 5 épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ A Rumbachzsinagóga megújulása Három szempontból szeretném bemutatni a gyönyörűen felújított, emblematikus budapesti zsinagógát. Az első a városegyesítés Budapestjének szemszöge, a második a zsidóság három részre szakadása felőli nézőpont, végül a harmadik az architektúra és a tervezője, Otto Wagner egyediségének dicsérete – beleértve ebbe a jelenlegi régi-új állapot méltatását is.
