Budapest, 2019. (42. évfolyam)
8. szám, augusztus - Holló Szilvia Andrea: 175 éve – a pesti polgári őrhad zászlószentelése és eskütétele
SZÖVEG: HOLLÓ SZILVIA ANDREA 27 részletesen taglalta: arannyal hímzett fehér selyemkelméből készült magyar díszruha, fekete főkötő arany fátyollal, gyémántdiadém, drágagyöngy nyakék, gyémántos ingváll, aranyszövetű kasmírkendő nemzeti színekben. A püspök érkezésekor ki magyarul, ki németül énekelte, hogy „Imádságra borulunk”. A szertartás alatt, amelyet Farkas Ferenc esztergomi nagyprépost celebrált, Beethoven miséjét szólaltatta meg a polgárőrök zenekara. Úrfelmutatáskor Erkel himnuszát játszották, ami ekkor hangzott el először egyházi eseményen, s bár a Nemzeti Színház énekkarának megtiltották a fellépést, az ünneplő tömeg méltón helyettesítette őket. A zászló és a szalagok Mise után következett a zászlószentelés, a diétán tartózkodó Kopácsy hercegprímást Majthényi Antal püspök helyettesítette. A roj tokkal díszített, habosfehér selyemzászlót Barabás Miklós festette meg, az egyik felén Szent István és a Boldogságos Szűz képével, a másikon az ország és Pest város címerével, magyar körirattal. Ennek rúdjára kötötte fel Károlyi grófné a két gazdagon hímzett, ezüsttel átszőtt szalagot, melyek egyik oldalán zöld bársonyon az ajándékozók leánykori neve állt (vásonkői gróf Zichy Antónia , illetve Zichy Karo lina), a másik oldalán vörös bársonyon pedig az ajánlás szerepelt: „A’ pesti magyar polgári Őrhadnak”. Ezután a zászlót egy altiszt a bal térdén kigöngyölte, s a püspök felszentelte, miközben a közönség között Garay János alkalmi versét – Szózat a pesti magyar polgári őrhadhoz – osztották szét. A felszentelés után a zászlót a kápolna előtti asztalra fektették, s nyelébe meghatározott sorrendben 89 aranyozott szöget ütöttek. Az elsőt a Szentháromság tiszteletére a püspök, a másodikat őfelsége s a harmadikat a nádor nevében Károlyi grófné, a negyediket az esztergomi prímás nevében a püspök, az ötödiket a püspök nevében Feichtinger Domokos pesti pré post, a hatodikat a város nevében Sze pessy Ferenc polgár mester, a hetediket és nyolcadikat a keresztanyák nevében Nádosy osztályparancsnok és Emmerling , az első század kapi tánya, és így tovább. Az eskütétel előtt a püspök átadta a zászlót a polgármesternek, aki továbbadta azt az őrhad parancsnokának. Nádosy rövid köszöntőjét követően, Terczy Konstantin hadügyész elővezetésével felesküdtek a zászlóra, majd a tábori pap, Sámuel Alajos józsefvárosi plébános mondott lelkesítő beszédet az őrhad feladatáról: gyakorolni a fegyverforgatást, őrködni a városi polgárok élete és vagyona felett, szükség esetén a harctéren is megvédeni a hazát, helyt állni tűzvész és árvíz esetén, békeidőben pedig „a’ polgári műveltség ösvényén a’ nem zetiséget é’ város lakosaival megkedveltetni, s annak fejlődését telhetőleg elősegíteni.”. Hoz zátette, hogy a béke fenntartása érdekében „kötelességtek az erőt erővel letorolni, a vérengzést fegyveres kézzel gátolni, a’ rendetlenséget zabolázni, a’ csendet békét helyreállítni.” A nagyszerű látványosság lezárása A püspök pápai áldást mondott, s elénekelték a Te Deumot, amit a közönség magyarul folytatott, majd az ünnepélyt három üdvlövés zárta. A díszvendégek előtt sorra elléptetett a pesti magyar gyalogság, a pesti lövészek, a pesti huszárok (ők kapták a közönségtől a legtöbb vivátot), a pesti német lovasság, a budai gyalogság, végül a budai lovasság. A nézők közül ki kocsin, ki gyalog kísérte a nagy sokaság miatt lassan mozgó őrcsapatokat. A pestiek a Színház (ma Vörösmarty) téren vettek búcsút a budaiaktól, majd az osztályparancsnok házához vonultak, átadták a zászlót és szétoszlottak. Délután a Vigadóban magyaros lakomával folytatódott az ünnepség. A látványos és nagy tömeget vonzó rendezvény emelkedett hangulatban, rendbontás nélkül zajlott, lopások, pofozkodások nem történtek, még a titkosrendőrség is azt jelentette Bécsbe, hogy „Es war ein grossartiges Schausspiel.” A zászlószentelés után két nappal kellett volna a főváros polgári őrhadainak először kivonulni, méghozzá a Kisdedóvó alapkőletételéhez, de a szakadó esőben csak a tisztek jelentek meg. Az alakulat a forradalom idején önálló egységként olvadt be a nemzetőrségbe. A pest-budai gyalogos nemzetőrségnek a Vérmezőn rendezett 1848. július 30-i zászlóavató ünnepsége után az 1844-ben felszentelt zászlót, az egykori alakulat fődobosi botjával és pecsétjével együtt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták, ahonnan a Hadtörténeti Múzeumba került. Károlyi Györgyné Zichy Karolina grófné forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Ltsz. 382/Zl forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Ltsz. 144/Zl
