Budapest, 2019. (42. évfolyam)
1. szám, január - Falkoner Xavér Ferenc – budai barokk festő - Balla Zsófia: Ez a város
27 Falkoner Xavér Ferenc – budai barokk festő Időszaki kiállítás a Vármúzeumban Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum • 2019. február 25-ig ¤ A nagyközönség előtt kevéssé ismert budai barokk festő a híres Falkoner festőcsalád sarja volt. A művészcsalád tevékenysége az egész 18. századot átfogta, Xavér Ferenc a harmadik generációból származott. Nagyapja, Falkoner György még Skóciában született a 17. század derekán, majd a Habsburg-birodalom területére, Bécsbe került, ahonnan 1702-ben a töröktől nemrég felszabadult Budára költözött. Az újjáépülő városban egy művészember nem könnyen boldogult. Festőcéh nem volt, a nagyobb hazai megbízásokat bécsi festők kapták. Falkoner György fia, Polykárp már a bécsi akadémián tanulhatott, s ugyanígy unokája, Xavér Ferenc is itt végzett. Kortársai méltán tartották kora vezető mesterének. A tárlaton munkássága eddig nem ismert teljességében – budai, váci, bajai, dunaföldvári, szegedi és futaki alkotásaival, mintegy 20 eredeti, magyar- és horvátországi, valamint szerbiai egyházi és köztulajdonban lévő festményével – szerepel. A barokk lelkiséget tükröző nagyméretű oltárképeken szentek nagyszerű ábrázolásai láthatók bájos angyalokkal és puttókkal. A festmények által egy jelentős 18. századi, budai mester elfeledett művészetét ismerhetjük meg, aki Magyarország középső területein sok templomon otthagyta keze nyomát. Horváth Andrea – Sirató Ildikó: galeria.hu Holnap Kiadó • 3900 Ft ¤Ha Galériánkban „sétálnak”, nem egyes korszakok vagy egy-egy művész életműve szerint csoportosított képek közt járnak, hanem a festészeti műalkotások tárgya, témái, a képeken megjelenő alakok vagy tájak kerülnek egyegy fejezetbe. Úgy állítottuk össze a kötetet, hogy áttekintésével olvasóink képet kapjanak a magyar piktúra változatosságáról, rácsodálkozhassanak egy-egy népszerű alkotó életművének ismeretlen részleteire, illetve újabb kiemelkedő művészekre találhassanak a széles kínálatból. Balla Zsófia EZ A VÁROS A kert elsötétül az esőben. Nincs ennél komorabb, csak a havasokban s a csatatereken. Elszánt szórakozás falja a testeket, elfogyasztja a kirendelt időt. Csend ontja, mint a kályha, az agyag hidegét. A valóságot belepik a vágyak és elképzelések. Dühödt varjak Isten előtt rekedt hangon dalolnak, szelnek, tépnek. Kinyúlt áldozatuk vérvörösrongy, alkonyi ég. Amíg csalódva, amíg élünk, e kertben, holnap fellobbanunk-e még?
