Budapest, 2019. (42. évfolyam)

8. szám, augusztus - Bardóczi Sándor: Természet a városban

BUDAPEST 2019 /8 12 A hazai természetvédelem mai szervezeti helyzete nem túl rózsás. A magyar városok helyi természetvédelmi értékeinek kezelése sem áll éppen a helyzet magaslatán. Ebből a szemszögből nézve különösen hálás a csoportvezető Szabó József FŐKERT-vezérigazgatónak és N agy Dénes zöldfelület-fejlesztési igazgatónak, akik mindketten rendkívül nagy fogadókészséggel vannak a csoport munkája iránt. Az elmúlt időszakban ennek köszönhetően az eszközállományuk sokat korsze­rűsödött, s bár a FŐKERT teljes költségvetésének kevesebb, mint 1,5 százalékával (bruttó 40–50 millió forinttal) gazdálkodhatnak évente, ez az összeg területarányosan messze magasabb, mint amellyel az országos természetvédelem dolgozik. Összesen huszonnyolc helyileg védett terület van a fővárosban, emellett pedig kilenc olyan egyedileg védett növény, amelynek meg­alakulása óta a Természetvédelmi Csoport a gondozójává vált. A leg­nagyobb helyileg védett fővárosi terület a csaknem 200 hektáros (két és fél városligetnyi) Felsőrákosi rétek, amely a Rákos-patak külvárosi szakaszait kíséri. De ilyen fővárosi védelem alatt áll a Naplás-tó, a Merzse-mocsár, az Újpesti Homoktövis természetvédelmi terület, a Szilas-patak közeli Turjános, a Kőérberki szikes rétek, a Rupp-hegy, a Palotai-sziget, a Mocsáros-dűlő, a Róka-hegyi bánya, a Fazekas-he­gyi kőfejtő, a Ferenc-hegy, az Ördögorom, az Apáthy-szikla, a Kis Háros-sziget vagy a Tétényi fennsík Budapest közigazgatási területé­re eső része. Ez utóbbi kakukktojás: hamarabb került fővárosi véde­lem alá, mint hogy az országos védettséget megszerezte, így aztán a FŐKERT és a Duna-Ipoly Nemzeti Park közösen kezeli. Segítség nélkül nem megy – hajrá, civilek! Ki tudja, a fenti felsorolásból hányra ismer rá a nyájas olvasó? Bajor Zoltán szerint sok fővárosi polgár számára maximum azoknak a neve lehet ismerős, amelyek közel esnek a lakóhelyéhez, de nagyon keve­sen vannak, akik minden fővárosi természetvédelmi területen jár­tak már legalább egyszer. Pedig a legtöbb szabadon látogatható. S a csoportvezető ebben látja a kitörési pontot is: tervei, elképzelései között szerepel tematikus túrák szervezése ezekre a területekre. Igény lenne rá, de jelenleg a csoport túl kis létszámú ahhoz, hogy ezek a túrák rendszeressé tehetők legyenek. Ők tartják karban a sétautakat, a tanösvényeket, kaszálják az útszegélyeket, metszik az utakra beló­gó fákat, természetvédelmi célú kaszálást végeznek a tájidegen fajok visszaszorítása érdekében. A természetvédelmi területen külön fela­dat az invazív gyomfák eltávolítása, a honos növénytakaró megerősí­tése, a parkerdei bútorzat karbantartása és a szemétgyűjtés. Ez utób­bi a legkeservesebb probléma. Éves szinten átlagosan 200m3 illegális hulladékot kell eltávolítani az általuk kezelt természetvédelmi vidé­kekről. Van olyan év, amikor a 600 köbméter is összejön. Bajor Zoltán azt mondja, ahová rendszeresen vissza tudnak járni, ott jelentősen sikerül csökkenteni az illegális hulladék újratermelődését, de ez egy lassú folyamat és nagyon kevesen vannak az igazán hatékony jelen­léthez. Itt jön képbe a civilek nyújtotta háttértámogatás: a FŐKERT-en belül nagyon komoly a kapcsolattartás a szakmai civil szervezetekkel, ami a szemétgyűjtési akciókban különösen jól működik. A FŐKERT a szervezeti hátterével számos olyan szemétszedési akcióban koordinál, ami bevonzza a civil társadalmat. A TESZEDD akcióknak egy idő óta kiemelt célterületévé vált a fővárosi természetvédelmi területek meg­tisztítása, de ugyancsak akcióznak a Takarítási Világnapon (szeptem­ber végén), valamint február végén rendszeresen hirdetnek meg közö­sen ún. élőhelykezelési akciókat a Tétényi fennsíkon a Zöld Jövővel és a Magyar Madártani Egyesülettel. Ezeken az eseményeken rengeteg a civil önkéntes, akik egy kicsit más szemmel kezdenek el nézni e terü­letekre, miután részt vettek a megtisztításukban. De nemcsak a szemétgyűj­tési akcióknál könyvelhet el sikereket a FŐKERT legfiata­labb csoportja. A Merzse-mo­csárnál kezdeményezői, támogatói voltak annak, hogy a Magyar Madártani Egyesü­let pályázati források felhasz­nálásával egy új madárlest építsen a régi helyett. A régi les a viszonylag kis terület közepén helyezkedett el, így megközelítése, használata Kékcinege Csuszka Merzse-mocsár madárles Sömörös kosbor

Next

/
Thumbnails
Contents