Budapest, 2019. (42. évfolyam)
8. szám, augusztus - Tocsics Iván: Lakásügyi paradoxon: minél több a pénz, annál kevesebb az esély lakásra?
BUDAPEST 2019 /8 10épített világ épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ azokban a negyedekben vannak, mint a szállodák, az „úgy fogsz lakni, mint a helyiek” ígéret nem teljesül. Ugyanakkor a városoknak az Airbnb szabályozására irányuló törekvései a legtöbb helyen erős korlátokba ütköznek: egyes aspektusokat (pl. jövedelemadó) nemzeti szinten szabályoznak, más kérdésekben (pl. a személyes adatok védelme) pedig új EU-s szabályozásra lenne szükség. Athénban az Airbnb jelenleg a városi viták kereszttüzében áll. A gazdasági válság következtében a város lakásállományának mintegy 15–20 százaléka üresen áll. Ezzel párhuzamosan erősen nő az Airbnb lakás-bérbeadások száma, amely most már 10 ezres nagyságrendű. Az Airbnb hatása egyrészről pozitív: sok embernek ad munkát, és hozzájárul az üresen álló lakások egy részének felújításához és a lakáspiacra való visszatéréséhez. Ugyanakkor azonban az Airbnb növeli a jövedelmi és vagyoni különbségeket (az adófizetés elkerülésével is), felfelé nyomja a bérleti árakat és monofunkcionális területek kialakulásához vezet. Athénban óriási viták vannak arról, hogy a pozitív vagy a negatív hatások az erősebbek. Az azonban egyértelmű, hogy az Airbnb ugyanazt a lakásállományt célozza meg, amely potenciálisan a rászorulók céljait is szolgálhatná, közösségi támogatások esetén. Az önkormányzatnak egyre nehezebb bérbe adható lakásokat találnia, mert a lakástulajdonosoknak jobban megéri az Airbnb-n keresztül kiadni a lakásaikat. A lisszaboni helyzet is hasonló: az Airbnb feltornázta a lakásárakat és hozzájárult a dzsentrifikációhoz, anélkül, hogy megfizethető lakásokkal vagy más módon szolgálta volna a helyi lakosság érdekeit. Példa erre Lisszabon központi fekvésű Alfama negyede, amely korábban kissé leromlott és kevésbé biztonságos történelmi városrész volt. Mára eltűnt az eredeti lakosság: a városrész teljesen átalakult, megújult, de kizárólag a turisták számára. Lisszabon városvezetése tisztában van azzal, hogy súlyos a lakásprobléma, a helyi fizetések nem fedezik a lakbéreket. Legújabban a város külön adót vezetett be a turisztikai platformokra, mint az Airbnb és a Booking.com, valamint a globális ingatlanpiaci befektetőkre, és a bevételekből remél újabb forrásokhoz jutni, amelyeket a szociális lakásszektorra költhet. A város vezetői azonban tisztában vannak azzal, hogy az új eszközökkel csak akkor lehet számottevő eredményeket elérni, ha erős kooperáció alakul ki az európai városok között, és az EU is egyetért az ingatlan platformok szabályozásának szükségességével. Nemzetközi megállapodás szükséges arról, hogy a lakáspolitika elsősorban szociális kérdés A 10 évvel ezelőtti helyzethez képest némi változás tapasztalható abban, ahogy az Európai Unió kezeli a lakhatást. Az EU kormányzati eszközei (többek között az Európai Szemeszter, Makroökonómiai feltételek, Reform Támogatási Eszköz, Jogállamisági feltételek) a lakhatást ma már nem kizárólag csak verseny-politikai perspektívából tekintik. Az alapvető emberi jogokon alapuló megközelítés is kezd teret nyerni és van esély arra, hogy a 2020 utáni Kohéziós Politika részévé váljon. Ugyanakkor az is világos, hogy a lakásügy kezelésének neoliberális orientációja még mindig nagyon erős. Megfigyelők szerint folyamatban vannak a tárgyalások a megosztáson alapuló gazdaság lobbistái (pl. Airbnb, UBER) és a Bizottság különböző szervei között a verseny és a szabadpiac értelmezése tárgyában. E tárgyalások kimenetele még nem ismert, félő azonban, hogy a Bizottság egyoldalúan a megosztáson alapuló gazdaság érdekeit fogja támogatni a nemzeti és helyi kormányzatok azon törekvéseivel szemben, hogy ezeket a platformokat a megfizethető lakásszektor védelme érdekében korlátozni lehessen. Ha ez bekövetkezik, a Bizottság a szabad verseny korlátozásának minősítheti és visszavonathatja Barcelona, Amszterdam, Párizs, Lisszabon és más városok Airbnb-t korlátozó rendelkezéseit. A lakhatás azon kérdések egyike, ahol a verseny és a szolidaritás elvei közötti harc a legélesebb. Nem látszik könnyűnek elérni a nemzetközi befektetők tevékenységének társadalmi szempontok által indokolt korlátozását. A lakásszektor financializációját ráadásul úgy kellene korlátozni, hogy a piaci szereplők továbbra is érdekeltek maradjanak a szociális, megfizethető lakásszektorok nem spekulatív alapokon történő finanszírozásában. Epilógus Ebben a cikkben szándékosan nem esett szó Budapestről, ahol pedig a jelzett tendenciák mind érvényesülnek, és pl. a lakásárak emelkedése még nemzetközi összehasonlításban is kirívóan magas (a 2013-as mélyponthoz képest átlagosan 70 százalékos emelkedést mutat). A lakások financializációja tehát teljesen érvényesül, az ennek korlátozására irányuló közösségi szándékoknak azonban a nyomait sem lehet fellelni. Mindezek okaira egy külön írásban kellene kitérni. Lepusztult és üresen álló épület Athén dzsentrifikálódó Kerameikos-Metaxourgeio negyedében – egyike a potenciális Airbnb ingatlanoknak, 2018 Lisszabon Alfama negyede, még az Airbnb hatás beindulása előtt, 2015 Budapest Belvárosában, mint a képen látható Madách úti részen is, egyes lakóházakban már többségbe kerültek az Airbnb keretében való lakáskiadásra specializálódott tulajdonosok, 2019
