Budapest, 2019. (42. évfolyam)
5. szám, május - Holló Szilvia Andrea: Épült: a főváros áldozatkészségéből
BUDA PEST 201 9 /5 28 ni. Havas előterjesztette az állandó régészeti múzeum tervét a fővárosnál, ahol rövidesen megszavazták az építés 7500 forintos (végül 11000 forintra duzzadt) költségét. 1894. május 10-én ünnepélyes keretek közt nyílt meg az Aquincumi Múzeum (bár a kortárs Hampel József régész az eseményt május 7-re teszi). A vendégeket reggel különvonat vitte Aquincumig, köztük voltak a főváros, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, az Országos Régészeti Társulat képviselői, az Archaeológiai Társaság tagjai, valamint Radisits Jenő , az Ipar művészeti Múzeum igazgatója és Nagy Géza , a Nemzeti Múzeum régiségtárától. „A hivatalos szónokok a főváros áldozatkészségét, G. Havas Sándor buzgóságát és dr. Kuzsinszky Bálintnak, az ásatások s az új Múzeum vezetőjének érdemeit méltó magasztalással ünnepelték.” Havas Sándor megnyitó beszédét követően Kuzsinszky tartott tárlatvezetést. Bőven volt mit bővíteni Az új múzeum görög-római oszlopos templomokat idéző épületét, ami mindössze a korinthusi oszlopokkal díszített előcsarnokból és egyetlen teremből állt, Orczy Gyula fővárosi mérnök tervezte. Az előcsarnokban a terjedelmesebb köveket beágyazták a falba. A pompei falfestmények stílusában kifestett belső teremben állították ki a padlómozaikokat, két szekrényben mécsesek, bélyeges téglák és súlyok, érmek, terra sigillata-, agyag-, vas-, üveg- és bronztárgyak sorakoztak, a tárlók fölé kerültek az ásatási alaprajzok. Már az első napokban megostromolták a látogatók, akik valósággal elkapkodták Kuzsinszky 36 lapos, térképpel és rajzokkal illusztrált ismertető füzetét, így azt újra ki kellett adni. A megnyitót követő fényes lakomán, a Római-fürdő vendéglőjében a súlyos beteg Havas Sándor már nem vett részt. A múzeumügy támogatója novemberben elhunyt, de még megélte, hogy a főváros döntött a múzeum kibővítéséről. Gerlóczy Károly alpolgármester, az 1896. évi ezredéves országos kiállítás fővárosi bizottságának elnöke már áprilisban beterjesztette a Tanácshoz a múzeumépület kibővítésének ügyét. Arra hivatkozott, hogy a fővárosi pavilonban nem fogják tudni kiállítani az összes régészeti emléket. „Miután pedig kívánatos, hogy a régészeti iránt érdeklődők... mindent egy helyen feltaláljanak, és a fővárosnak egy régészeti múzeuma már van is... legcélszerűbb összes régészeti leleteinket e helyen kiállítani.” Csakhogy addigra nyilvánvalóvá vált, hogy a napról-napra gyarapodó leleteknek az új épület már a megnyitásakor sem elegendő (ahogy helyszűke miatt a korábban a Nemzeti Múzeumba szállított emlékeket sem tudták maradéktalanul átvenni). Az érvelést elfogadó Tanács megszavazott a bővítés költségére 10000 forintot. A főépülethez jobbról és balról szárnyépületet csatoltak, így lett az eredmény öt terem és három oszlopos csarnok. Az építési munkálatokat ismét Mann József vállalkozó kapta, a kifestés Nagy Lázár tanár felügyelete alatt történt. Az ezredéves kiállítás idejére mindennel el kellett készülni, mert „a Múzeum kibőví tésével a főváros ... oly intézménnyel gazdagítja nevezetességeit, mely az érdeklődő idegeneket messze földről is ide fogja vonzani ... a kiállítás alkalmával itt tartózkodó idegenekre nézve is kívánatos, hogy minél több érdekes és kellemes kirándulási alkalmat nyújtunk.” 1896 június elején minden készen állt a megnyitóra, de a millenniumi ünnepségek forgatagában ez az esemény nem keltett különösebb visszhangot. illusztrációk forrása FSZEK Budapest Gyűjtemény
