Budapest, 2019. (42. évfolyam)
5. szám, május - Holló Szilvia Andrea: Épült: a főváros áldozatkészségéből
szöveg: HOLLÓ SZILVIA ANDREA 27 pedig Kuzsinszky Bálint és Gömöri Havas Sán dor közös érdeme. Kuzsinszky érdeme A római kori emlékek tervszerű feltárása 1887-ben kezdődött a polgárvárosi amfiteátrum területén, azt ígérve, hogy az előkerülő emlékek a tervezett új múzeum gyűjteményét fogják gyarapítani. Miután Torma Károly az ásatások további vezetését nem vállalta, 1888. szeptember 13-án a Fővárosi Tanács a Régészeti Szakbizottmány javaslatára e feladattal Kuzsinszky Bálintot, a Nemzeti Múzeum régiségtárának 24 éves gyakornokát bízta meg, aki már részt vett az aquincumi feltárásokban. Később múzeumi munkája mellett, nyári szabadsága alatt vezette az ásatásokat. Az aquincumi leletek szétszórtsága megnehezítette a tanulmányozásukat, ezért Kuzsinszky azok egyesítését, Óbudán való együtt tartását szorgalmazta, s az érdeklődő nagyközönségre való tekintettel a gyűjteményt állandó kiállításon kívánta bemutatni. Ezért 1889-ben azzal a javaslattal fordult az ásatásokat pénzügyileg felügyelő Gömöri Havas Sándorhoz, hogy a főváros múzeumi célra bérelje ki évi 80 forint fejében a vendéglőként működő közeli Krempel malom egyik szobáját. Ezt követően lépéseket tett az országos kiállításon bemutatott aquincumi leletek és a tetemes költséggel előállított, de már szánalmas állapotban lévő modellek megszerzésére, valamint segítséget kért üveges fali szekrények beszerzéséhez. Aztán a látogatóknak – okulva a korábbi fiaskóból – tárgyjegyzéket és rövid ismertőt készített. Elérte célját, amint azt Aquincum című munkájában írta: „ma már együtt találja a látogató mindazt, a mit a kapa Aquincum romjaiból az utolsó öt évben felszínre hozott", jóllehet a régé szeti gyűjtemény időközben olyan tetemesre duzzadt, hogy csak a tárgyak felét tudta bemutatni. A munkát mindvégig támogatta a Régészeti Szakbizottmány, akik még a Fővárosi Közjótékonysági Bizottság tervét is megvétózták, amikor az ásatási terület leletekben leggazdagabb helyén akartak szegényházat építeni. Aquincum híre messzire eljutott. Az 1889-ben Bécsben megrendezett ősrégészeti és antropológiai kongresszus résztvevői érdeklődve látogattak ki az ásatásra, ahol Kuzsinszky éppen harminc munkásával dolgozott, majd megtekintették a Krempel malomban berendezett múzeumot. A vendégek lenyűgözve távoztak, a kedvező nemzetközi visszhangot idehaza azonnal sikerült az ügy javára fordíta-
