Budapest, 2019. (42. évfolyam)
5. szám, május - Bardóczi Sándor: Kijöttünk a fényre
25 mert a rossz életkörülmények, a romló városi feltételek és a cserék elmaradása miatt rengeteg növény került rossz, gyakran akár életveszélyes állapotba, és ezek jelentős része a legérzékenyebb, legkevésbé zöld belvárosi területeket érinti, azaz egészen biztosan nagy médiafigyelem fogja övezni a munkánkat. A feladat megoldása azonban nem halogatható tovább, és ezt korrekten, szakszerűen el kell tudnunk magyarázni a városlakóknak is. Hozzá kell látnunk az ütemezett facserékhez a város kiemelt pontjain is, ami sok esetben fájdalmas, de elkerülhetetlen. Emellett teljes paradigmaváltásra is szükség van a fa–közmű– közlekedéstervezés–kivitelezés és üzemeltetés terén. A belvárosban sokkal nagyobb forrásokra és új technológiák bevezetésére lesz szükségünk a sikeres faültetésekhez és a városi fák életben tartásához. – A közelmúltban óriási hullámokat vetett a médiában, amikor a közösségi oldalakon elterjedt: „lebetonozzák” a fákat a Nyugati téren. Azok a médiamunkások, akikkel beszéltem, elmondták, hogy a FŐKERT tájékoztatása alapján már sokkal jobban értik, miért volt szükség a vízáteresztő burkolatokra itt, de ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy sokkal jobb lakossági tájékoztatással elejét lehetett volna venni az álhír terjedésének. – Ez biztosan így van, de egyrészt a munkálatok előtt rengeteg felületen kommunikáltunk erről is, másrészt a FŐKERT-nél a kommunikációval és a lakossági bejelentésekkel foglalkozó kollégákra is hatalmas teher hárul. Számtalan ügyben kell nyilatkoznunk, és a lakossági bejelentések kezelésének óriási volumene is a vállunkat nyomja. Természetesen, amint megkerestek bennünket a különböző médiumok az erre irányuló kérdéseikkel, azonnal tájékoztattuk őket, hogy a Nyugati téren éppen a fák védelmében miért volt szükség erre a lépésre. – Azt érzékelem, hogy talán pont azért, mert évtizedeken keresztül nem történt látványos változás, a Tízezer új fát Budapestre! programnak jó a fogadtatása. Tervezik a folytatását? – A program egészét a nyílt közbeszerzési eljárásban nyertes, a FŐKERT tulajdonában lévő Tahi Faiskolai bázison keresztül tudtuk ütemezetten kiszolgálni. Ez óriási fegyvertény. A céldátumunk a befejezésre 2019 októbere, és ez alapmunkáinkon felül olyan plusz vállalás volt, amely nem kis kihívás elé állított bennünket. Hat-hétezer kiültetés után a fővárosi kezelés alatt álló területeken elfogytak az üres helyek. Tervezni, egyeztetni kellett az újakat, ezért felvettük a kapcsolatot a kerületekkel is. Jelenleg kilencven százalék körül járunk már a tavaszi kiültetésekkel, és büszke vagyok rá, hogy a megeredési arány 95 százalék körüli. Ez azt jelzi, hogy Tahi jól készítette elő a fákat az átültetésre, és képesek voltunk arra is, hogy a kiültetett állományt életben tartsuk. A folytatáshoz a zöldfelületek és a fahelyek bővülése nélkül nem nagyon van meg a mozgástér. A program lezárulta után az erőinket inkább az elöregedett, balesetveszélyes és beteg fák, fasorok ütemezett cseréjére szeretnénk fordítani. Szeretnénk, ha a lakosság elhinné, hogy csak akkor vágunk ki fát, ha az szakmailag indokolt, és minden esetben olyat telepítünk, amely sok évtizeden át tudja szolgálni a fővárosiakat. Nekünk is nehéz megválni egy-egy fától, de felelős közszolgáltatóként arra is kell figyelnünk, hogy az élet- és vagyonbiztonságot ne kockáztassuk. Azért ugyanis a tulajdonos nevében eljárva mi, kezelők fogjuk a felelősséget viselni. – Ha a fenntartási költségcsökkentést, a fenntarthatósági kérdéseket nézzük, ott mi az, amin javítani lehet még? – A közterületi biodiverz virágágyakkal folytatott kísérleteink már most nagyon szép, időben és pénzben is mérhető eredményeket hoznak: évente több tízmilliós megtakarítást jelent a fenntartásban, hogy olyan ágyásokat alakítunk ki, amelyek sokkal kevesebb gondozást igényelnek, miközben természetesebb, már-már vadvirágos rét hatást keltenek. A Margitszigeten van Európa egyik legnagyobb ilyen egybefüggő kiültetése. Gondolkodtunk a nagyparkokban a talajkutas öntözés bevezetésén, hiszen sok helyen pazarló módon ivóvízből vagyunk kénytelenek öntözni. A kutak létesítse önmagában még nem is jelentene óriási költséget, a hálózat teljeskörű új kiépítése viszont már olyan tetemes költségigényű, hogy az csak hosszú távon megtérülő beruházás lenne. Ennyi pénzünk jelenleg nincs. De a tabáni gyepgazdálkodási kísérleti területünktől is lehet majd szakmai tapasztalatokat, eredményeket várni. Ehhez azonban el kell fogadtatni a fővárosiakkal és a döntéshozókkal is, hogy nem csak a tíz milliméter magasságúra lenyírt smaragzöld pázsit lehet szép, hanem egy százszorszépekkel, pitypangokkal, pipacsokkal teli, középmagas természetes gyep is. Amely nem csak fenntartási költségben kedvezőbb, de a városi klíma, vízháztartás javítása és a méhek miatt is fontos szemléletváltó lépés lehetne a gyepgazdálkodásunkban. – A FŐKERT jövője? – Először is, mivel a FŐKERT-nek van múltja és jelene, a jövőt is megérdemli. Mindenképpen egy innovatív technológiákkal folyamatosan kísérletező cégben gondolkodom, ami szellemi és gyakorlati bázisa, zászlóshajója a magyarországi városi zöldfelület- fenntartásnak és -fejlesztésnek. Olyan vállalatban, ahol öt-tíz évre előre látszanak a megoldandó szakmai feladatok és azok megoldásának módjai is. Amelyik olyan jó szakembergárdát tud felvonultatni, akiknek adni lehet a szavára, így a munkájukban mindig hitelesek tudnak maradni. Ehhez kell megszereznünk azokat a plusz forrásokat, amelyek szükségesek a virágzó és szépen karbantartott zöldfelületek megújulásaihoz, és az új projektek megvalósításhoz. Bizakodó és elkötelezett vagyok. Úgy gondolom be fog érni a megkezdett munkánk gyümölcse. Új szlogenünk: Budapest virágváros.
