Budapest, 2019. (42. évfolyam)
5. szám, május - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Szeretni bolondulásig
BUDA PEST 201 9 / 5 14 Minden csupán kémia lenne? A titkot tudósok népes csapata próbálja évtizedek óta megfejteni. Donatella Marazziti , a Pisai Egyetem pszichiátriaprofesszora a szerelmesek biokémiáját tanulmányozta – üzeni az egyik hazai magazin. Donatella azt kutatta – miután maga is kétszer átesett már ezen a „betegségen” – hogy a szerelem és a hangulatváltozással járó zavarok, illetve kényszerbetegségek között milyen hasonlóságok léteznek. Nos, a két állapot jellemzői módfelett hasonlatosak, mindkét esetben jelentősen csökken a szerotonin mennyisége. Egy másik kutatás során kísérleti alanyoknak megmutatták a szerelmük képét, válaszként agyuk örömhöz és jutalmazáshoz kapcsolódó részei aktivitást mutattak. Azok, melyeken nagy számban találhatók a dopamint érzékelő receptorok. Mintha kábítószer lenne, egyre több kell belőle, majd következik a megszokás. Nem a szeretetről van szó – az jó esetben a csitult szenvedélyt követő boldog állapot. A szenvedélynek sokszor nincs köze a házassághoz, a fajfenntartáshoz, még olykor a szexhez se. Ezért különösen izgalmas, nem csak a tudománynak. Zubolyba is belezúghatsz Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész – állítja egy örökzöld sláger, egy a több millióból, amely erről a páratlan érzésről szól. Csak szerelem kell és kész... Shakespeare is tudhatott erről valamit, hiszen több száz évvel ezelőtt elregélte már az örökkévalóságnak, hogy Zubolyba is bele lehet zúgni. Hát lehet egy ilyen bolond érzésre bízni házasságokat? Hiszen azok sokszor fél országnyi földbirtokok egyesüléséről vagy éppen birodalmak szövetségéről szóltak. Több kontinensen gondolkodnak ma is úgy, hogy ilyen múló valamire komoly dolgokat nem lehet alapozni. Sokan leéltek úgy egy emberöltőt, hogy nem voltak soha szerelmesek, mások többször is megtapasztalták ezt az érzést. De ha állandóan azok lennénk, ki találta volna fel a kőbaltát, a televíziót, a vasutat, a penicillint vagy a radioaktivitást? Hiszen a lázban égő ember egész nap olyan, mintha amfetamint vett volna be, merész, vidám, a föld felett jár, dudorászik magában és csak a kedvesére gondol, nem pedig bonyolult képletekre és algoritmusokra. Évszázadokig valóban nem sok köze volt a szerelemnek a házas-Ahány szerelem, annyiféle. Ugyanolyan, mint száz éve, és mégis más. Csak az eszközök változnának? Nem lúdtollal, pennával, golyóstollal írjuk a szerelmes leveleket, hanem mobillal? Vagy mást írunk? „Kiraktalak a szívemben a képernyőre, és az összes ikonom eltűnt tőle. Nézlek egymagam – közben vívódom. Légy a jelszavam! Légy a PIN kódom!” Tóth Krisztina bájos négysorosa tökéletesen foglalja össze a mai rekvizitumokat – és közben megragadja a lényeget. Szeretni bolondulásig más kor – másként
