Budapest, 2019. (42. évfolyam)

5. szám, május - Sándor P. Tibor: FÉNYÍRDA - Ideiglenes emlékművek

13

Ami fotográfusi attitűdjében nem változott, az a város fehér foltjait kereső felfedezőkedv, az egymásra rakodó időrétegek rögzítésének dokumentátori szenvedélye. És a fényképész műiparos komolysága. Nagy formátumú kamera, kiegyenesített vonalak, gondosan szerkesztett kompozíciók, részlet- és árnyalatgazdagság. Így kölcsönöznek felvételei szoborszerű maradandóságot az esetlennek, a sutának és a véglegesség látszatát a véletlenszerűen egymás mellé sodródott tárgyegyütteseknek. Ez ad méltóságot a banalitásnak.

Akik érdeklődtek a téma iránt, azok számára a budapesti városfényképezés ügye és Lugosi Lugo László neve régen összeforrt. Jó ideig azonban nem hallhattunk róla. Vagy ha igen, aggasztó híreket. Abbahagyta a munkát, elosztogatta mindenét, felszámolta életművét. Igaz, ez utóbbit módszeresen és nagyvonalúan csinálta, fényképeit közgyűjteményeknek adta. A visszavonulás mégis összeomlásnak látszott. Elment a kedve az egésztől, élete is kifolyni látszott a kezei közül. Aztán jó másfél éve hirtelen megfordult minden. Ismét járja Budapestet, épül az új archívuma.

A Fugában nemrég bemutatott huszonnégy nagyméretű kép csak a jéghegy csúcsa. Lugo visszatért.