Budapest, 2019. (42. évfolyam)
5. szám, május - Buza Péter: HEREIN! Kenyér és kalács
9 nül jött hozzánk, szívben, lélekben magyarrá lett, a főváros kulturális intézményeit is a jó hazafi odaadásával gyámolította mindenkor.” Huszonegy esztendőn át élt együtt a házaspár, Teréz fiatal özvegyként maradt magára. Határozott asszony, vaskézzel vezeti tovább az üzletet. Pár hónappal a temetés után kikocsizik Aszódra, hogy magához vegye özvegy sógornője egyik leányát (urának korán elhalt, Pestről vidékre költöző testvére, Matheidesz Sándor volt az édesapja), a hatéves Katicát, akit aztán felnevel, s megtesz örökösének. Ez utóbbira az özvegy 1917-ben bekövetkezett halálakor kerül sor. Mostohaveje, Rutterschmidt Károly, fogadott leányának, Katalinnak a tulajdonostársa, akkor éppen frontkatona. Legidősebb fiuk, Thurzó Gábor ötéves. Mi tagadás, nem sikerült túl jól a Rutterschmidt fiú s Katica házassága. De mert Matheidesz Katalin, az üzletasszony szigorú, érzelmektől tartózkodó életvezését gyermekkorától – nevelőanyja mintájára – követte, nem rendítette meg gyötrelmesen, hogy egyébként szakmabeli férjeura szórakozásból ingatlanokat vásárol s ad el, s hogy a vállalkozás ügyeivel nem foglalkozik. Annál inkább a nőkkel, minden rendű és rangúakkal, mondhatni válogatás nélkül. Miközben napokra eltűnik közeli és távolabbi kocsmákban, hogy hódoljon másik szenvedélyének, az alkoholnak. 1920 körül - Rutterschmidt Károly, R. Endre, R. Jenő, R. Károly (Thurzó Gábor), R. Miklós, R. Károlyné sz. Matheides Katalin A Váci utcai pékség Rutterschmidték idejében (1935, forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) A Gyuláról Pestre költöző első Rutterschmidt Károly 1900 körül így hirdeti üzletét
