Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Tóth Vilmos: „Sírod Magyarország Mekkája lesz”
20 BUDAPEST 2019 / 4 biak találhattak legkönnyebben indokot a távolmaradásra, hiszen Kossuth evangélikus volt. Ugyanakkor a protestáns egyházi vezetők mellett két katolikus főméltóság, az egri érsek és a szepesi püspök is feltűnt a gyászmenetben. Nehéz megbecsülni, hogy hányan érkeztek azon a vasárnapon az ország minden részéből Budapestre, de valószínű, hogy a város ekkora gyászoló tömeget sem addig, sem azóta nem látott. A korabeli tudósítások szerint négyszázezer ember vett részt a temetésen. A felravatalozás helyszíne a talán legfontosabb budapesti 1848-as emlékhely, a Magyar Nemzeti Múzeum volt, ahol Sárkány Sámuel evangélikus püspök, majd Jókai Mór és Gerlóczy Károly mondott nekrológot. A Múzeum-kertbe csak jeggyel, a csarnokba pedig csak meghívóval lehetett bejutni. A temetési menet kerülő útvonalon haladt: a Múzeum körút után érintette a Károly körutat és az Andrássy utat, majd az Erzsébet körúton jutott vissza a Kerepesi (ma Rákóczi) útra. Az utak mellett mindenütt hullámzott a hatalmas tömeg, tribünök emelkedtek, nézők foglaltak helyet az épülő házak állványzatán is, egyes erkélyeket és ablakokat ez időre bérbe adott a tulajdonosa. A koszorúkat tizennyolc halottas kocsi szállította. A Keleti pályaudvartól csak a hintó mögött vonuló gyászkíséret mehetett tovább, az előtte felvonuló küldöttségek nem. A közgyűlés nyomán kiadott jegyzőkönyvi okirat ezt a szerepvállalást is igyekezett igazolni, egyebek mellett a következő szavakkal: „Kossuth szívet is adott a hazának, amikor az országgyűlések helyét Pestre tette, mikor a független magyar felelős minisztérium székhelyéül Pestet jelölte meg, s mikor az eszmék, a nemzeti érzések és törekvések központjává ezt, a mi fővárosunkat avatta fel.” A végtisztesség A temetést Budapesten komoly zavargások előzték meg, mivel egyes középületekre nem került fel a gyászlobogó. Tüntetések zajlottak az Operaháznál és a Nemzeti Színháznál, amire huszárroham és brutális rendőrségi attak érkezett válaszként. Mindez jelentősen megkönnyítette, hogy az ellenzéki, függetlenségi párti politikusok saját céljaik szolgálatába állítsák a szertartást, ahol a kormánypártot amúgy is kevesen képviselték. A temetésen nem vehettek részt a kormánytagok és a miniszterelnök, távol maradt többek között a képviselőházi elnök, valamint a főpolgármester is. Ugyanígy tilalom alá esett a katonatisztek és egyenruhás sorkatonák részvétele, valamint a katolikus klérusé. Utób-
