Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Tóth Vilmos: „Sírod Magyarország Mekkája lesz”
21 „Magyarország Mekkája” „Sok dicsőséget szereztél nemzetednek, de hazánk földét értékesebbé, fővárosunkat előttünk szeretettebbé, dicsőbbé azzal teszed, hogy poraid itt fognak nyugodni – mondta a Nemzeti Múzeumban, a ravatal előtt a főváros nevében beszélő Gerlóczy Károly. – Sírod lesz és ha létünket veszély fenyegeti, ha netán a kétségbeesés daemonja szállja meg lelkünket, oda zarándokolunk sírodhoz. Új erőt poraidból fogunk meríteni.” Túlzás lenne azt állítani, hogy Gerlóczy jóslata beteljesedett. A Kossuth-mauzóleum 1909-re épült fel. Az évekig húzódó pályázati procedúrát éppúgy visszaélések és botrányok kísérték, mint vele párhuzamosan a Szabadságharc- és a Kossuth-emlékműét. A mauzóleumot, Magyarország máig legnagyobb sírépítményét a későbbi évtizedekben nem egyszer politikai célok és érdekek szolgálatába állították. Sok látogatót vonzott és vonz ma is, ám központi jelentőségű zarándokhellyé sohasem vált. Kossuth Lajos és családja második temetésére 1909. november 25-én került sor. Az exhumálás nem, de a felravatalozás és a mauzóleumba való bevitel nyilvános esemény volt, amin ezúttal már a kormány tagjai is részt vehettek. Bár ekkor a korábbi ellenzék, a Függetlenségi Párt volt hatalmon, a miniszterelnököt mindkét temetés alkalmával Wekerle Sándornak hívták, a miniszterek között pedig ott volt az első temetésre hazatért és azt követően itthon maradt Kossuth Ferenc is. A fotók forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény A temetőben a 48-as honvédek nevében Péchy Tamás volt miniszter, az ellenzék nevében Justh Gyula, Horánszky Nándor és Herman Ottó, az egyetemi ifjúság nevében pedig Bottlik József beszélt, és amikor a koporsót leengedték a mai 20/1. parcella területén létesített ideiglenes sírba, 48-as honvédzászló lengett felette. Az eseményeket a Deák téri evangélikus templomban megtartott gyász-istentisztelet zárta le április 3-án.
