Budapest, 2019. (42. évfolyam)
1. szám, január - Buza Péter: HULLÓ FALEVÉL - Kalaposék a Fő utcából
BUDA PEST 201 9 / 1 10hulló falevél a Lánchíd-palotában élő, Erdélyből menekült egykori főszolgabíró a fiatalembert még élő felnőtt testvéreivel együtt jogilag is örökbe fogadja, a nevére veszi. (Igaz, Nyárády József csak 1940-ig Nyárádi – akkor szerzi meg az ipszilont, nyilvánvalóan nem a munkásosztálynak elkötelezett egyetemi tanárként. Aki azonban határozottan fejlődőképes: „Az 1950-es év jó részét (...) ideológiai tanulmányokra szenteltem (...) behatóan foglalkoztam a dialektikus és történelmi materializmussal (...) azért is, mert tanulmányom készül a számvitel és a dialektika a címe. E tanulmány után pedig teljesen dialektikus felépítésben meg szeretnék írni egy számviteli tankönyvet”. 1940-ben hívják meg a kolozsvári Tudományegyetem üzemgazdászati tanszékére rendes tanárnak, majd a budapesti műegyetem bank- és kereskedelemtechnikai, később számviteli tanszéke tanárának. 1948-ig dolgozhat, 1949-ben nyugdíjazzák. Pártmunkával foglalkozik, népnevelő agitátorként járja a lakásokat, elvégzi a középfokú káderképzőt – de hiába próbálkozik, hogy hites könyvvizsgálóként, számviteli munkakörben bárhol foglalkoztassák. És hiába hivatkozik ebben az ajánlkozásában felesége unokaöccsére Kozma Józsefre is, akinek pártos elkötelezettsége – ellentétben az övével – őszinte és tényszerű: „Párizsban él (...) részt vett a francia ellenállási mozgalomban, súlyosan meg is sebesült. A l’Humanité legutóbb is nagy cikkben méltatta...” Feleségéről is megemlékezik ajánlkozó írásában. Megviselte az asszonyt a gettó – tudatja –, munkaviszonyt nem mert vállalni, elkezdett a régi családi üzletben kalapokat árulni. Ez a kísérlet 1951-ig tartott. Közben „megtért” ő is: a maga tulajdonrészét „állami tulajdonbavételre felajánlotta”. Természetesen az ingatlan másik fele is – Kozma Józsefé volt – zökkenőmentesen elnyerte köztulajdon jellegét. Míg végül le nem bontották. Nyárádyné Ányos Jucinak sikerült adminisztratív munkakörben, kartonozóként elhelyezkednie az SZTK-ban. Fillérekből éltek az ötvenes-hatvanas években. A főkönyvek tanára 1968-ban halt meg. Juci icipici saját jogú nyugdíjából tengődött tovább. Meg a jogdíjakból. Ezekhez az összegekhez a Kozma művek magyar előadásai után díjat fizetők forintjaiból jutott hozzá, rendszertelenül. Nem volt semmi más dolga, mint hogy várja szeretett Józsijától a sűrűn érkező leveleket, meg hogy kivágja az újságokból a híres unokaöccsre vonatkozó híreket. Eltegye a színlapokat, meghívókat. Kivárva, míg végleg le nem zárul a budai Austerlitz-Kozma család története. Juci halálával, 1985-ben. Hamis a mérleg „Öngyilkosság a haldokló előtt. Balázsfalva községben Gans József vaskereskedő felesége elpusztitotta magát. Férjét rendkivül szerette az asszony és az késztette végzetes tettére, hogy hosszabb idő óta beteg uráról megtudta a lesujtó orvosi véleményt, hogy menthetetlen. A minap bement beteg ura mellé, borotvával átvágta gégéjét s néhány perc alatt elvérzett.” (Népszava 1906. aug. 12.) A Budapesti Hírlapból azt is megtudhatjuk, az asszony hosszabb ideje készült a szörnyű öngyilkosságra, „hogy a halálban az urát megelőzze. Környezete folyton éber figyelemmel kisérte, hiába.” Hat árva gyermekük maradt árván. A legidősebb József Sámuel. Tizenhat éves gimnazista. Vagyontalanok. Édesanyjuknak, az öngyilkosságba menekülő Lutsch Karolinának testvérnénje, Helén vál lalta a gyám szerepét. Férjét Nyárádi Károlynak hívják: 1895-től Maros-Torda megye törvényhatósági bizottságának tagja, a megye, majd 1901-től Szászrégen főszolgabírója. 1907-ben maga kéri nyugdíjazását, hogy a hivatalvesztést elkerülje: ugyanis 1906-ban, a sok közjogi galibát okozó alkotmányos válság történelmi esztendejében részt vett a királyi biztos elleni tüntetésen Marostordán. (Ifjabb) Gans József főszolgabíró nagybátyjának támogatásával végezte el a középiskolát, aztán a felsőkereskedelmi iskolát, s kezdte meg magyar-német szakon tanulmányait a pesti tudományegyetemen. Amelyeket két évre megszakított a háború. Az orosz-lengyel harctéren harcolva (kisezüst vitézségi érem) 1915 augusztusában súlyosan megsebesült. Jobb lábát amputálták. 1916 végétől – egy jóakarója közbenjárására – óraadó tanárként helyezkedhetett el a Kereskedelmi Akadémián. Egy ideig a Creditanstaltnál kollégája volt Roth Frigyesnek. Így ismerte meg Juliannát. A műegyetem közgazdaságtudományi karán szerzett doktori címet. Minden továbbit is leír 1952-ben fogalmazott életrajzában, rámenősen hangolva mondatait a kor igényeire, s elárulva néhány további részletet saját maga és felesége életének fordulatairól. De gyámszüleit meg sem említi, holott a derék Károly bácsi nem csak hogy támogatta, de a nevét is neki köszönheti: 1927-ben, az akkor már Budán, Roth Frigyes levele munkaszolgálatos fiának – sógora reklámlapján Nyárády (=Gans =Nyárádi) József Nyárády Józsefné, már mint Ányos Julianna
