Budapest, 2018. (41. évfolyam)

2. szám, február - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Sörös vagy boros?

BUDAPEST 2018 február 18 Utolsó pelyheit szemezgeti az ég, két nap­ja végre megérkezett az idei tél. Kőbá­nya-Óhegy méltón fogadta a havazást; fehérezüst parkokra ébredt a lakosság: Ilyen is létezik? A többség ablak mögül kémlel kifelé, tervez és szervez: esetleg ebéd után közelebbről beleszagol a to­bozillatú délutánba. A Csősztorony előtt viszont már toporogva gyülekeznek az érdeklődők; a beharangozó szöveg elol­vasása óta tudják, hogy e vasárnap déle­lőttöt hol fogják tölteni. – Rózsa Sándor banditáival sokfelé por­tyázott az országban, nyomában a pandú­rokkal, akik elől szinte mindig meglépett egy-egy út menti csárda alatt kígyózó alag­úton át. Kőbányán nem voltak betyárok, sem pandúrok, viszont volt és van egy, a kerület nagy része alatt megbújó pince­rendszer. Még hogy titkos alagút... A józan gon ­dolkodás nem idegen a résztvevőktől, de ezúttal sokkal inkább a praktikák, mintsem a színes legendák érdeklik őket. Eredeti ­leg a nyári sörszezonban jöttünk volna... Ember tervez, szervező végez; nem rossz döntés a fagyos mínuszban inkább a föld alatt, állandó nyolc-tíz fokos hőmérsékle­ten múlatni az időt. A meglepetések órái következnek, a sétavezető méltóképpen in­dítja a programot: Kérek mindenkit, hogy mutatkozzon be a mellette állónak... Mo ­solyogva kezelnek a résztvevők, jóérzés tölti el azokat, akik mise helyett ezúttal a kirándulást választották, majd folytatódik az erős antré. – Bemelegítésként mindenkinek adnék egy poharat, és megismerkedünk egy táj­jellegű meglepetéssel. Ehhez dugóhúzóra van szükség... Kőbányát ugyanis eredeti­leg nem a sör-, hanem a bortermelés jelle­mezte. Ki tudja önök közül, kik és milyen fajtákat termeltek itt? Tanácstalanul néznek körbe a megszólí­tottak, néhány tétova kulcsszó elhangzik: budai vörös, svábok, filoxéra... – Úgy látom, mindenki sörös... Segí­tek: noha Pesten vagyunk, most körülbe-Sörös vagy boros? szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Baric Imre hír: Európa-szerte szokás, hogy a gyárak városukról nevezik el alapsörüket. Így kapta nevét a Kőbányai Világos is, melynek gyártását éppen 70 éve, 1948-ban kezdték el. A városrész címere – a márka jellegzetes kék és piros színeit kiegészítve – a mai napig megjelenik a termék csomagolásán (forrás: Kőbányai Sör). SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK

Next

/
Thumbnails
Contents