Budapest, 2018. (41. évfolyam)
11. szám, november - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Ahogy lesz, úgy lesz! 1956
BUDA PEST 2018 / 11 2sétálunk, sétálunk BUD A PEST 2018 / 11 2 Az 1956-os Intézet közzétette oral history kutatásának eredményeit. Az egyik mesélő így emlékezett: „...anyám elmondta, hogy az apám egy hős volt, aki meghalt a magyar szabadságért... [később már] azt [is] tudtam, hogy az oroszok tehetnek róla, hogy meghalt, de nem úgy, hogy az oroszok ölték meg, hanem azért, mert az oroszok itt vannak és nekünk ez nem jó, mert nem vagyunk szabadok... Akkor szó volt arról, hogy börtönben ült. Nem is tudtam. Ez a kettő nem kapcsolódott össze... És hogy megölték, akkor változott kivégeztékre.” (forrás: Az ötvenhatosok második nemzedéke/1956-os Intézet archívum.) Nem szokatlan, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén diákok lebzselnek, iskoláscsoportok gyülekeznek – most éppen poros gödrök, és szigorú kordonok között bukdácsolhatnak, és élénken érdeklődnek a kertben feltárt világháborús tömegsír iránt. Hat katona maradványait találták meg... Gyalogsági lőszereket... Gránátokat... Tintaceruzát... Mi az a tintaceruza? A válasz halasztódik, mert indulás előtt, a túravezető és a kiránduló gyerekek között egyezség köttetik. Egyik fél betartja a közlekedési szabályokat, nem ordibál túlságosan, nem lök fel sem néniket, sem bácsikat, amikor bejárja az ünnepi helyszíneket; cserébe a másik fél izgalmas történetekkel szórakoztatja őket. Ki tudja közületek, milyen előzmények vezettek az 1956-os eseményekhez? Hogyan zajlott a Rádió ostroma, mi volt a személyi kultusz, a jampecdivat, a békekölcsön, és hol alakult meg a Petőfi kör, amely előkészítette a lázadást? Először is: mit jelent a szó, hogy forradalom? Kicsinyke csöndecske ereszkedik a felső tagozatos tanulókból álló csoportra, éppen, mint töri órán; ki kivárásra, ki elnézésre játszik, s hogy váltson a téma, végül néhány bátorfi kiböki. Tüntetés... Lázongás... Pesti fiúk... A sétavezető türelmesen vár, de aztán senki többet... Ejnye, hát mindenkiknek a politika jut eszébe róla? Létezik forradalom például az autógyártásban, és a számítástechnikában is. A forradalom mindig valami újat jelent, olyat, ami ma még furcsa, holnap viszont megszokott... Na, és tudjátok, mi az a diktatúra? Újból angyal száll... A régészkalapácsok ütlegei mellett megszületik a válasz. Elnyo más... Zsarnokság... Személyi kultusz... Csillogó és unott szemek egyszerre villannak, s várják a bizonyosságot. Tudjátok, mi volt benne a legrosszabb? Hogy folyamatosan lelkesedni kellett. Közületek ki szereti a nulladik órát? A gyerekek szinte a bőrükön érzik a hazug kor hamis leheletét. Nem akarom, nem tetszik – ilyenek nem hangozhattak el... Bírálni, ellentmondani tilos volt... Éljen Sztálin. Bizonytalanul bátorkodik elő a név, de tetszik az előadónak a tudás e kicsinyke lobbanása. Úgy van! Ő volt a példakép, a Szovjetunióból. Hívei éppúgy rajongtak érte, mint a hazai szocialisták Rákosiért. Az előadó javaslatot tesz. Most játsszuk azt, hogy én vagyok Rákosi, és mint a színházi előadás végén, ti megtapsoltok. A beszélő fölugrik a pad tetejére, néhány buzgonc mellé perdül. Akarjátok tudni, milyen az, ha egy politikai vezetőt áhí-Ahogy lesz, úgy lesz! 1956
