Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: Táncsics, a sajtó mártírja
BUDAPEST 2018 március 23 Továbbá birja ön rá őket, hogy hasonlóan egy más vegyes tartalmu ujság kiadását szinte [szintén – B. P.] közös erővel eszkö zöljék, ez mulatva oktató legyen kiváltkép csak a főváros és Ujmunkács helyiségekre alkalmazván. Legyen e lap olyan, hogy Budapest és Ujmunkács palotáiban és viskóiban egyenlő érdekkel olvassák. (...) Mint hogy e két lap kormány gyámolitással s az erők egyesült erejénél fogva sokkal jobb és mégis olcsóbb lehet, és kell is lennie (mert a vegyes tartalmu számára szinte külön 100.000 pfrtot adatni kivánok évenként) kiszámithatlan nagy hasznára lesz nemzetiségünknek: szükségesnek látom még némelyeket erre nézve elmondani, nem azért mintha ön, kivált ön, nem tudná miként kellene e lapokkal intézkedni, hogy az általok ohajtott eredményhez biztosan juthassunk, hanem mert ön száz meg száz mással is elfoglalva lesz. A politikai lap semmi olyast, se hirdetése, se mást mi egyenesen csak a két várost illeti s érdekli (...) magában ne foglaljon (...) ellenben a vegyes tartalmu semmi országos kérdést ne tartalmazzon (...) Így el lesz érve az, hogy ne minden lap hasábjai ugyan azon hirdetésekkel töltessék be, hanem más hasznos dolgokra maradjon hely, el lesz érve az, hogy a két lapot külön tartalmuk és érdekességük végett legtöbb olvasó járatja – együtt. A kormányi gyámolitás ne egészen a lapok szerkesztőségeié legyen, hanem csak fele, másik fele az önálló, nevezetesebb, jobb czikkek iróinak jutalmazására forditassék (...) Igy el lesz érve az, hogy maguk a szerkesztő s több részesei szinte minden tehetségükből munkálkodjanak, s henyeségre ne fajuljanak, el lesz érve az, hogy mindenki a biztos jutalom fejében munkára ösztönöztetik. Mindegyik lap részére ugy a kormánynál mint a két városi hatóságnál egy erre felhatalmazott egyén alkalmaztassék, hogy ezek által közvetve jusson a szerkesztőségekhöz minden, mi nyilvánosságra való, hogy teljes hitelessége legyen. A vegyes tartalmú lap külön dij mellett (kiknek erre szüksége van) divatképeket is adjon, hogy csupán ily divatképek miatt külön ujság kiadására, mi az erőket megosztaná, ok ne legyen.” Most egy újabb kövér bekezdés következik, amelyben a szerző azt kezdeményezi, hogy a kettős betűket iktassuk ki törvényileg a nyomtatványokból, mert egy ilyen újítás, számítása szerint, rengeteg munkát és költséget kímélhetne meg, miközben semmi kára sincs. Illusztrációként csatolom ehhez a közleményhez az ezt a javaslatot tartalmazó oldalt, érdemes átböngészni, s nekem se kell keresni a klaviatúrán a cs, a gy stb. Táncsics rajzolta s nyilvánvalóan fellelhetetlen betűjeleit, hogy idemásolhassam azokat. Így érkezünk el a negyedik pont utolsó bekezdéséhez: Legvégre győzze ön meg a journalistákat arról, hogy ne is képzelhessék mintha ekképp a kormány zsoldjában volnának és meggyőződésüket áruba kellene bocsátniok, hanem hogy ez által csupán nemzetiségünket akarja emelni. (...) legeslegutoljára pedig birja ön rá őket, hogy ezentul soha sem dicsérőleg, sem ellenkezőleg más fajtöredékeket ne emlitsenek, hanem tekintsék az álladalmat úgy, mintha benne magyar ajku népen kívül más nem is élne (...) Ekkép cselekedve, s ha a vegyes tartalmu ujság kivált eleinte külsejére nézve czifra, fényes, belső tartalmára pedig népszerű, könnyen érthető lesz, hogy a népnek alsó rétegei, más ajku töredékei is fáradság nélkül megérthetik: Budapesten és Ujmunkácson más nyelvü hirlap nem fog többé mellette megállhatni, és ezzel véghetetlen sok van nyerve.” Megnyertük. ● forrás: Budapest Főváros Levéltára
