Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: Táncsics, a sajtó mártírja
BUDAPEST 2018 március 22 gyar”. E fogást nem értvén, kevesen lesznek a hazában született ilyen nyelvüek közt, kik magukat „nem magyarok”ul irnák (...) főkép ha e lakosok közt elterjesztetik, hogy a tabellák azonnal kinyomatva a nyilvánosságnak adatnak át. (...) Ettül fogva sohasem lesz szükség valamely fajtöredék nyelvére egyéb tekintettel lenni (...) [A] rendőrség akadályozza meg az osztrák széleken az idegenek becsődülését általában, de különösen a fővárosra nézve még azt is eszközölje, hogy ide még a hazabeli más fajtöredékek se özönöljenek (...) az idegen nyelvüeknek máshol adva munkát. (...) A mikor e nagy munkák megkezdetnek, tudnivaló hogy kivált a felső vidéki tótság, Budapest közel környékébül a németség özönlene a fővárosba (...) a tengerpartra a horvátság; az pedig botrány volna, s könyen ingerültséget szülhetne, minek aztán kellemetlen következései lehetnének, ha a hivatal egyenesen ezt mondaná nekik: „ti tótok, ti németek, ti meg horvátok vagytok, tehát ide nem szabad jőnötök, itt nem kaptok munkát”, hanem a más fajtöredékbelieket (...) más munkára kell alkalmazni (...) vaspálya készüljön, Tiszaszabályozás, a szolnoki pálya továbbvitele sat. (...) Keményitse ön meg szivét, legyen minden magános panaszra süket, ne lásson, ne halljon, ne érezzen mást csak az ország hasznát, nemzetiségünket. (...) vágjon ön ketté minden egymással összebonyolult magán érdeket.” Minden birkát egy akolba „Most dologra” – zárja e fejezet idézetünkben ötödére kurtított bevezetőjét Táncsics, s a következőben sorra veszi a Kossuthnak megvalósítani tanácsolt javaslatokat. Az első pont egy Budapestet Fiumével (mint mondtuk, tervezete más helyein Táncsics Újmunkácsnak nevezi a pazarul újraépítendő várost és kikötőt) összekötő vasúti pálya megépítését célozza. „Legyen a világgal közlekedésünk, csak ez oldalrul lehet hazánk tökéletesen független. (...) Nincs józan ok attul tartani, hogy e pálya nem adja ki a hasznot.” Belemegy a technikai részletekbe is, kijelöli az állmásokat, a pályaépítést pedig drasztikus megoldásokkal segítené: „A Varasdon túli hegyekben pedig nem kell tunel, hanem az útba eső hegyeket szét kell hányni (...) van lőpor erre.” (A szer ző másutt s máskor sem szimpatizál a hegyekkel, az 1870-es évek elején megjelent, Fővárosunk című röpiratában a Várhegyet is egyenlővé tenné a földdel, a demokrácia jegyében.) Egy újabb ötlet: vadonatúj várost és kikötőt kell építtetni Fiume térségében. Ötven évi adómentességet ígérve azoknak a külföldi befektetőknek, akik kellően gazdagok, hogy palotáit felépítsék. („Fajtöredék” mivoltukról ebben a passzusban szó sem esik.) A „sérvitézek laktanyáját, vagyis az in validus palotát adja ön át a hazai művészetnek” – kezdeményezi a harmadik bekez dés. Ez is figyelemre méltó! Egyrészt, mert azt kéri, hogy a mai városháza tömbjének a Károly körútra néző felét is építsék meg végre. (Ez az ésszerű gondolat azóta is túljutott számos füstbe ment terv fázisán – de csak azon). Táncsics úgy gondolja továbbá, ezt az új épületrészt a könyvkultúrának volna célszerű berendezni. Talán magára (is?) gondolva így részletez: „Legyen benne lakása egy könyvárusnak, s hozzá könyvkereskedési bolt, hogy az irodalmi emberek (...) árultathassák munkáikat. Tekintettel kellvén arra lenni, hogy a már több érdemeket szerzett irodalmi férfiaknak a szebb lakások jeleltessenek ki.” Szegény, szegény „több érdemeket szer zett” Táncsics! A javaslat újabb pontja a sajtóval kapcsolatos programot vázolja. Pontos diagnózissal tárva fel a média helyzetét, s megígérve a szebb jövőt, amit magának is remél. Az eddigieknél is súlyosabb (s önleleplező) áthallásokat nyugtázva – s némi rezignációval – idézem ide ezt a néhány naiv, de rettenetes bekezdést: „Eszközölje ön, hogy a journalisták egyesüljenek és közös erővel az egész ország számára csak egy politikai hirlapot adjanak ki. A külön vélemények, elvek egy lap hasábjain egymás mellett éppen ugy összeférnek, mint azok képviselői egy gyülésteremben, vagy községben meglehetnek. Oly kedves meglepetés után, milyen az előbbi pont (t.i. amelyben az Invalidus ház kiegészítésében új lakásokra számíthatnak a Gutenberg galaxis emberei – B. P.) nem lesz nehéz őket erre birni, legalább öt évre, míg ily egyesült erővel s kormányi gyámolitással a magyar olvasó világ legalább tizszer nagyobb számra nevekedik, mikor aztán (...) (ha nekik igy tovább nem tetszenék) több politikai lapot adván, az olvasók nagy száma könnyen elbirja. Hogy pedig erre még hajlandóbbakká lehessenek, utalványozzon ön évenként e lap kiadhatására 100.000 pfrtot. A főbb kolomposok az anyagi tiszta hasznot magok közt megosztván, nem lesz akadály az egyesülésre. Ha pedig a szerkesztői dicsőségbül is akarnak táplálkozni (...) ki tehetik neveiket e lap homlokára, mint szerkesztők, vagy változtathatják sorban havonként. Menyivel több haszna lesz ebbül mind az országnak, mind az egyes olvasóknak, mind pedig maguknak a (...) szerkesztőknek és dolgozó társaiknak, mint ha külön szakadozva öt, hat lapot adnának ki, nem szükséges bizonyitani. Táncsics egykori háza a Tömő utcában
