Budapest, 2018. (41. évfolyam)

3. szám, március - Buza Péter: Táncsics, a sajtó mártírja

BUDAPEST

2018 március

21

zeti Igazgatóságot, hogy megszervezzék a magyar felkelést. Június negyedikén az osztrákok súlyos vereséget szenvednek, elvesztik Lombardiát, kiürítik Milánót és június ötödikén feláll a Magyar Légió. Ám III. Napoleon meggondolja magát. És kiegyezik az osztrákokkal. Július 11-én fegyverszünet, novemberben békekötés. S a hazáért nem száll már harcba a légió. 1857. május 8-a annak az általános amnesztiának a dátuma, amikor a negyvennyolcas politikai elítéltek kiszabadulnak börtöneikből és Táncsics a Tömő utcában felköltözik a lakásába a konyhaasztal alatti gödörből, ahol évek óta rejtőzködött. (Ezt a történetet a BUDAPEST 1980. évi februári számában írtam meg.) Az Árvaházak című opuszát nyilvánvalóan akkor vetette papírra, amikor híre jött Napoleon és Kossuth szövetségének, és hősünk szükségesnek vélte, hogy a reménybeli újra-kormányzónál eladja gondolatait, amelyektől a maga számára is megélhetést remélt. Vagyis 1859 májusában-júniusában.

1860. március 15-én újra letartóztatják a nagy emléktüntetésben való részvétele miatt, ahol emberhalál is esik. Térdlövését nem éli túl Forinyák Géza

egyetemi hall

gató (bátyja egyébként – már csak ilyen ez a magyar történelem – hivatásos katonatiszt, ott jár a fegyverhasználók között, idővel császári és királyi altábornagy, végül a honvédfőparancsnok vezénylő helyettese). Szeptember elsején tizenöt évre ítélik jó Táncsics Mihályt, aki aztán a kiegyezés évében, attól természetesen nem függetlenül, 1867-ben – csaknem vakon – szabadul. Árvaházak

Az Árvaházak negyedik szakasza foglalkozik kifejezetten Budapest és Újmunkács magyarításával, s ezen belül a lap- és könyvkiadás magyarításának programjával. Nem hagyva ki azokat a mondatokat sem az okfejtésből, amelyeknek erős áthallása napjaink történéseire kifejezetten hátborzongató, s a felvilágosodás kora óta másként gondolkozók reményeinek talmi mivoltáról árulkodóak.

„Negyedik. A főváros és tengerpart magyarositása.

Budapest és tengerpart magyar legyen; ez ohajtás él minden igaz magyarnak lelkében. Az árvaházak megtermik gyümölcsüket az országnak azon részeiben, hol fölépittetnek, megtermi Budapesten is, kivált ha ebben kormányzó úr nem fösvénykedik, hanem a 900 ezeren fölül, menyibe az épületek körülbelül kerülnek, még pár százezret fordit arra, hogy ez intézetek iskolái (...) mindennel birjanak, a mik megkivántatnak.

... a fővárosba és tengerpartra minden áron anyi magyar elemet kell varázsolni, hogy az idegen elemet csak hamar felülmulhassa; ezt pedig álladalmi munkák kezdésével végbe vihetni (...) A megkezdendett nagy munkákat bámulva nem jut eszökbe a fajtöredékeknek külön nemzetiségeikről álmodni, mert látván a történendőket dicsőségüknek tartandják ily állodalom polgáraiul létezni. Midőn e munkák javában már folynak, egy év mulva a fővárosban és tengerparton népösszeirást kell intézni, e helyek lakosául tekintvén még az utolsó napszámost is, ki munka végett bejőt. Az összeirásban nem kell a fajokat specificálni, hanem a tabellákban általánosan csak e két rovat használtassék: „Magyar” és „Nem ma-