Budapest, 2018. (41. évfolyam)

3. szám, március - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Szecesszió: vágyódás az elvágyódásra

BUDAPEST 2018 március 10 kók tiltakoztak, és sikerült megmenteniük; például a Tátra utca 12/b-ben. A vágyódás ekkorra hatalmas mérete­ket ölt, s a társaság megfogalmazza az ál­talános véleményt: Mindenütt jó, de leg ­jobb máshol... A túravezető azonban újabb helyi csemegével áll elő: – Azt tudják-e, melyik Radnóti Miklós valódi szülőháza? Néhányan ismerik a történetet és rávág­ják: – A Kádár utcában... S máris folyta ­tódik a sztori, hogy a hatvanas években nem illett volna átnevezni az utcát, ezért a két sarokkal arrébb fekvő kapta a köl­tő nevét. Mindez nem változtatott azon, hogy Radnótinak erős kötődése volt a ke­rülethez; nem messze, a Berlini (Nyuga­ti) téren találkozgatott Kassák Lajos sal, a Banán-sziget nevű bisztróban. Újabb melegedő megálló... Néhányan a napsütötte házfalhoz tapadnak, s ta­nulmányozzák a szemközti ház díszí­tőjegyeit. – A Balzac utcában több épület talál­ható, amely a lehiggadt szecesszió jegyeit viseli. Ezt itt a Román testvérpár tervez­te, a kapualjban látható a változás, amely már tisztán az art deco-ra utal. Mivel ko­rábban nem létezett magyar oszloprend, a hazai építészek úgy döntöttek, megalkotják azt is. Talapzat nélküli, népies motívum­mal ellátott tartókat terveztek, amelyeken ugyanazon jegyek sűrűn, egymás mellett ismétlődnek. Ez is megvan... Sóhajt egy igazán fiatal ember, és további telefonfelvételeket ké­szít a hószín pillérekről, mások komoly gépekkel digitalizálják a kortárs múltat, hogy majd a jövendőbeliek rácsodálkoz­zanak: micsoda ódivatú nénik és bácsik bolyongtak szabad idejükben a huzatos lépcsőházak rejtelmei közt. – Az art deco nem terjedt el túlságosan nálunk, köszönhetően annak, hogy francia irányzat volt, s Trianon jelenlévő tragédiá­ja miatt az emberek nem lelkesedtek érte... Szótlanul vonul tovább a csoport, mint mindig, amikor a történelem lehelete át­suhan a jelenen. Néhányan közben el­kallódnak, körülnéznek az emeleten, az udvaron, a bicikli- és az egykori széntá­roló helyiségben, a lengőajtó mögött, s persze itt is sláger a lift, és annak ková­csoltvas cirkalmai. A szemetet kérjük a kukába beletenni... Uram, legyen szíves a motorjával elállni az ablakom alól... Esz­tikém, este hozza fel a kulcsot... Ismerős életmondatok a társasházi létből, s a tú­rázók megnyugszanak, hogy velük sem történik különösebb, mint más együtt-la­kókkal. A kirándulás utolsó helyszíne a Katona József utca 26, a híres Palati­nus-házak egyike. – Kosztolányi is bérelt lakást a túloldali­ban, de annyira megviselték az észak-nyu­gat felől betörő szélviharok és a tavaszi-őszi huzatos Duna-part, hogy végül elköltözött. Nem úgy Jászai Mari, akinek ablakai a mai Jászai Mari térre néztek. Imádta a Palati­nus-házat, s vagyonát az építtető Schiffer Miksára hagyta. A ház földszinti bejárata még az eredeti vastag üvegablakokat őrzi, egy pisztolygolyó lőtt nyomával, amely tisztázatlan körülmények között került oda. Bejárva a kapualjat megoszlanak a vé­lemények: – Tényleg nem olyan jó... Szűk és sötét az udvar... Bezzeg az utcára néző szobák... Végül kiegyeznek abban, hogy azért nem olyan rossz. Végezetül sietősen búcsúzkodnak, mert ellenállhatatlan vá­gyakozást éreznek, hogy egy kedves, is­merős asztalnál elköltsék a forró, vasár­napi húslevest. ●

Next

/
Thumbnails
Contents