Budapest, 2018. (41. évfolyam)

3. szám, március - Zsigmond Gábor: EMANCIPÁCIÓ - Aki mozgásba hozta a fővárost

BUDAPEST

2018 március

11

„... ezer ellenhatás közt, megfeszített erővel lépésről lépésre tört utat magának s fejlődő fővárosunknak – bátran mondhatjuk – ő adta meg a szárnyakat; ahol ő a síneit lerakta, a földből bújtak ki a paloták. A közlekedésügy tekintetében Balázs Mór Budapestet tette a continens mintavárosává s valóban rászolgált, hogy a neve hálával legyen följegyezve.” A Magyar Géniusz méltatta így Balázs Mór

t még életében. Kortársai is felismerték, milyen nagy szerepe volt abban, hogy Budapest igazi nagyvárossá fejlődött. Az utókor azonban nem tűnik ennyire hálásnak. Hiába fejlődtek munkája nyomán utcák, terek, városrészek, egyetlen köztér sem viseli nevét a fővárosban. Ráadásul életéről egyetlen komoly életrajzi leírás sem született, ami mégis van, igénytelen próbálkozás. Az életéről szóló lexikonszócikkekben, sajtóhírekben és tanulmányokban a legtöbb helyen az olvasható, hogy Pesten született, 1849. március 5-én. (Több hitelesnek tűnő helyen, még korabeli sajtóhírben is, az 1852-es dátum is feltűnik.) Halála helyszíneként Wauheim, Mannheim és Remagen is szerepel. Egyesek szerint Blassról magyarosított. De nem soroljuk tovább a tévedéseket. Amit biztosan tudunk róla az az, hogy Óbudán, egyszerű polgári családban született. Édesanyja Luria Róza, mostohaapja

Blasz Zsigmond

kereskedő. Rózának és Zsigmondnak három vagy négy gyermeke született, Blasz egyéves kora óta saját fiaként nevelte Mórt (Móricz). Akit akkor még (egészen 1882-ig) Kohn Mózesnek hívtak. Aki mozgásba hozta a fővárost

Zsigmond Gábor

1867: XVII. t.-c. 1. §. „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyílváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” A két rövid mondat száz évek küzdelmeinek lezárása, amely küzdelmek során a magyarországi zsidóság emancipációjáért érvelt, tárgyalt, s tett konokul újabb és újabb lépéseket. 1867. december 27-én az uralkodó szentesítette a törvényt, amely 1868. január elsejével – százötven esztendeje – hatályba lépett. Olyan új helyzetet teremtve az ország s Budapest izraelita vallású pogárainak, amelyben nem vol többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak hogy kiteljesíthessék tehetségüket. Hogy elismerést szerezzenek maguknak, olykor nemzedékek óta itt élő felmenőiknek, hogy beírják nevüket egy szakma vagy éppen a város közössége, akár a nemzet történetébe, hogy fiaik, egzisztenciájuk örökösei, fényes pályát futhassanak be.

EMANCIPÁCIÓ