Budapest, 2018. (41. évfolyam)
11. szám, november - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Egy életem, egy halálom
7 Irány a Tejút! Ma tehát semmi nem lehetetlen, ami a halált illeti. Sokan azért hibernáltatják magukat töméntelen dollármilliókért, mert bíznak a majdani, akkor majd fejlettebb egészségügy által biztosított feltámadásban. De ha nem vagyunk ennyire optimisták, akkor legalább holtunkban jussunk el az űrbe! Ha a Föld körüli pályára való kilövés a végső cél, az is megoldható. Az egyik internetes újság adta hírül, hogy másfél millió forintba kerül egy ilyen akció. A Holdat persze inkább a tehetősek engedhetik meg maguknak, ez ma már hárommilliónál kezdődik. Sokatmondó, hogy a cikkben a Tejút elhagyásának kalkulációja is szerepel: csekély négymillióból ez is kijön. Az efféle sajátos űrutazásokat egy amerikai cég szervezi. A rokonoknak ki lehet utazni a támaszponthoz, ha végig szeretnék nézni a kilövést. Állítólag ez az USA-ban már nagyon népszerű búcsúztatónak számít. Persze nem az összes hamvat juttatják az űrbe, csak néhány grammot, a többi sorsáról vagy az elhunyt vagy szerettei gondoskodnak. sek. Nem kell botladozni. Az ösvények kővel felszórva vagy fűvel beültetve. Szabályos közönként padok találhatóak (egyformák), és szépen metszett fák. Sehol egy PET palack, mosószeres flaska vagy egy kapával tekerő néni. Tízméterenként telepítettek szerszámtárolót, ahol kapa, gereblye, locsolókanna várja azt, aki használni szeretné. Ugyanitt sötétzöld, kúp alakú tölcsérek várják a friss virágot. Ugyanúgy szelektíven lehet itt gyűjteni a hulladékot, mint bárhol máshol a városban. A temető egyik végében ingyenes, tiszta (rendszeresen takarított), papírral, szappannal, kéztörlővel felszerelt WC áll a látogatók rendelkezésére. A füves területeken a fű lenyírva, a sírkertet határoló sövény formára igazítva... Az interneten örökké élünk Ugye, találkoztak már olyan üzenettel, amikor – mondjuk – két éve elhunyt szerettünk születésnapjának megünneplésére figyelmeztet a Facebook? Nos, ez csak egy apró hiba, de nem ez a jövő. A közelmúltban mutatták be a magyar fejlesztésű szolgáltatást, amely lehetővé teszi, hogy az elhunyt sírhelyéhez érve az élettörténete, kedvenc versei, legszebb fotói megjelenjenek a hozzátartozó okostelefonján. A történelmi sírok esetében okulást kínálva a következő generációknak. A rendszer két fő részből áll: az elhunyt síremlékén elhelyezendő eszközből és az ehhez kapcsolt, a www.lapidaris.com weboldalon elérhető online személyes adatlapból. Az eszközt a Hollóházi Porcelángyárban állítják elő, telefonunkat a kőhöz érintve megnyílik az elhunyt adatlapja, képeket, videókat, személyes adatokat, idézeteket és emlékeket láthatunk. Az adatlapok megnyitása NCF kommunikációra alkalmas készülék hiányában is egyszerűen megoldható, a Lapidaris Kövön található link használatával. Egy kőhöz több, a sírhelyen örök nyugalomra helyezett elhunyt adatlapja tartozhat. Az elhunyt adatlapjára feltöltött, a sírhelyről készült fotók alapján a rendszer automatikusan felismeri a síremlék pontos ada tait, GPS koordinátáit. Így – akár a telefonunk segítségével – könnyedén megtalálhatjuk egy távoli rokonunk síremlékét akár egy számunkra ismeretlen temetőben is, feltéve persze, ha adott a szoftver és a hardver. Együtt pihenni Buksival Ausztriában összesen hárommillió állattartó van, Bécsben pedig minden második háztartásban él bejelentett házi kedvenc. A hűséges társakkal közösen eltöltött évek után sokan haló poraikban is együtt maradnának: a Friedhöfe Wien GmbH új típusú sírhelyekkel bővítette kínálatát. A jövőben közös síron osztozhatnak állattartók és kedvenceik. „Az innovatív Bécs ezen a téren is követni kívánja az új trendeket. Örülök, hogy az állattartók kívánságait a Friedhöfe Wien megvalósította“ – nyilatkozta Bécs városának tanácsosa, Ulli Sima a speciális temető átadóján. Az egy négyzetméteres egyedi urnahelyekben összesen nyolc állati vagy emberi urna helyezhető el. A házi kedvencek hamvasztása a Bécsi Állatkremató riumnál igényelhető, a közös sírhelyek pedig 490 euróért tíz évre bérelhetők, s természetesen meghosszabbíthatók. Akik az urnatemetés mellett döntenek, azok közül sokan a kis sírkő egyéni megtervezését választják – tudom meg egy Svédországban élő ismerősömtől. A hozzátartozóknak egyre fontosabb, hogy a halott egyéniségét így fejezzék ki, s őrizzék meg. Ma már elég gyakori, hogy a sírkövön az elhunyt kedvenc futballcsapatának az emblémája szerepel, vagy hobbijának szimbóluma, például egy tangóharmonika vagy egy gitár. A koporsós temetések eközben egyre személyesebbek és művésziek. Emma Netterberg például arra specializálta magát, hogy egyedi koporsókat készítsen temetkezési cégek számára. Ez a különös művészeti ág úgy került hozzá közel, hogy először néhány hozzátartozó és barát koporsóját tervezte meg. Később egyre többen kezdték felkérni arra, hogy vállaljon „koporsódesignt”. Négy fő téma köré csoportosulnak a motívumok: a tenger, a természet, a klasszikus és a népi irányzatok. Az egyik vállalat felkérte a híres üvegtervezőt, Ulrica Hydman-Vallient, aki sok éven át a világhírű Kosta Boda üveggyárnak volt a művészi vezetője, hogy alkosson izgalmas külsejű koporsókat. Az együttműködésnek élénk sikere lett. Kedvelt az Angelbox is, ami egy rózsaszín koporsó, fehér angyalszárny-szerű fogókkal az oldalán, ez Niklas Brodd alkotása, és nem csak a fiatalabbak körében használatos. A negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején született svédek már megszokták, hogy nem csak az életüket, hanem a halálukat (és olykor annak idejét) is megtervezhetik. Svédországban a – nem hivalkodó, nem több tonnás márvány – sírkövek katonás sorban állnak, köztük a sétányok egyene-
