Budapest, 2018. (41. évfolyam)
11. szám, november - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Egy életem, egy halálom
BUDAPEST 2018 / 11 6 BUD A PEST 2018 / 11 6MÁS kor – másként ezerre rúghat. Ezen kívül sokan már nem akarják, hogy a gyerekeiknek kötelező feladat legyen halottak napján kijárni a temetőbe. – Sokan kételkednek abban, hogy a szerettük hamvai kerülnek az urnába. – Ezt ma már többlépcsős, nagyon szigorú és higiénikus eljárás keretében ellenőrzik. Szinte kizárt a csere. Van, aki a hamvakat elülteti a kertjébe, mondjuk egy lebomló anyagú bio virágtartóba. Amiből aztán kinő egy szép virág... Ez az igazi újjászületés. Mások otthon, a szekrény tetején tartják. Ilyenkor persze előfordul, hogy leveri a macska, vagy eltörik, amikor leporolják. A repülőgépről történő és a drónos szórás is kezd hétköznapivá válni. Mindehhez természetesen engedélyt kell kérni, de megoldható legálisan. Budapest bizonyos területein nem engedik. A temetőn kívüli elhelyezés sem számít különleges kérésnek. Kegyeleti emlékerdő Miközben egy felmérés szerint országos átlagban hatvan százalékos a hamvasztás aránya, Budapesten és a vidéki nagyvárosokban 70-90 közötti. Olykor az altemplomban, az osszáriumban helyezik el a hamvakat, ahol több elhunytéival együtt, megszentelt helyen őrzik. Új fogalommal ismerkedtünk meg Európában a közelmúltban. Ez a kegyeleti emlékerdő. Természetes környezetben (parkban, erdőben) kijelölt terület. Német eredetű szokásról van szó, 1992-ben történt az első ilyen szórás. Ueli Sauter erdőtulajdonostól ered az ötlet, aki a saját erdejében kiválasztott egy számára kedves fát, annak a tövében szórták szét a hamvait halála után. Később az örökösök megadták ezt a lehetőséget másoknak is. Több helyen van ilyen. A környezetbarát gyakorlat terén Nagy-Britannia vezet, a brit jogszabályok a zöld temetéseknek kedveznek. Svédországban az új sírkerteket erdőkben vagy azok közelébe tervezik, kifejezve az ember és a természet örök kapcsolatát. A sírok elszórtan fekszenek a fák között. A vallás mintha már nem nyújtana elég vigaszt, az élők (és a holtak) inkább a fák, a bokrok, virágok gyógyító erejében, megnyugtató közelségében bíznak.
