Budapest, 2018. (41. évfolyam)

11. szám, november - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Ahogy lesz, úgy lesz! 1956

BUDAPEST 2018 / 11

4sétálunk, sétálunk

izgalmas téma kerül. Ki tudja, milyen fegyverekkel harcoltak a forradalmárok? Egyáltalán, honnan volt fegyverük? Úgy van, a laktanyákból, az átállt katonaságtól, illetve gyártottak maguknak... Azt hogy hívták, ki tudja? Igen, a koktél stimmel... A

gyerekek tisztelettel veszik kézbe a zöld csatos üveget, benne a benzinnel átitatandó rongy; csak szikra kérdése az egész. Megnézzük a neten, hogy kell Molotov-koktéltkészíteni... Súgja egyik a másiknak, de visszahőköl kissé, amikor azt hallja, hogy a harcokban vele egykorú gyerekek is részt vettek. Valljuk be, ők amolyan balhés, bandázós kölykök voltak, és sokan meghaltak közülük. Egyébként kiskorú gyerekeket tilos harcra fogni... De most oszolj, indulunk a Rákóczi térre...

Peckesen menetelnek a srácok; a leányok a lyukas zászlót babusgatják, a fiúk akciófilmes élményeikről csevegnek. Ki ismeri Szeles Erika nevét? Még nem volt tizenhat éves, amikor hősi halált halt... Hazáját szerető, lelkes fiatal volt... Mint ti is... A

vezetői tarisznyából újból előkerül a hangszóró, és fotók a szétlőtt budapesti épületekről, közben az ötvenes évek langyos slágerei szólnak. Ahogy lesz, úgy lesz, bárhogy lesz, úgy lesz... A

Nap utca – Vajdahunyad sarkon álló háznál, amelyen eredeti golyónyomok láthatók, kis időre megáll a csoport, utána irány a Corvin-köz. Itt dúl

tak a leghevesebb összecsapások, de november negyedikére sajnos leverték a forradalmat. A megtorlás rettenetes volt: kétszázhuszonkilenc embert kivégeztek, és körülbelül kétszázezren elhagyták Magyarországot. Ekkora már jelentősen lazul a figyelem, elkalandoznak a gondolatok. Külföldre mentek dolgozni?

Helyes közbevetés, csak az optika más, mint akkoriban, és a gyerekek könnyedén csacsognak tovább. Anyukám nyolcvanháromban szüle

tett... Az enyém nyolcvanegyben... És kine

vetik az időt, ki a történelmet.