Budapest, 2018. (41. évfolyam)
10. szám, október - Buza Péter: A NAGY HÁBORÚ - Isonzó partján beszédes az éjjel
BUDA PEST 2018 / 10 66 A nagy háború A legkésőbbre datálható adat, ami a gyomai Marjai Lajos sal – s ez is csak az édesanyjával – kapcsolatba hozható, 1922-ben kelt, Budapesten. A 8 Órai Ujság január 31-i hírének főszereplője az a férjezett takarítónő, aki a Szondi utca 70. (most üres telek) első emeletének 12-es számú, lakását bérli s aki ellopta a szomszédságában lévő csemegés egynapi bevételét: „Sugár Lajos fűszeres Bajza utca 25. számú házban lévő üzletéből tegnap este néhány percre kiment. Ezalatt bejött egy asszony, kihuzta a pénztárfiókot és elszaladt. Amikor Sugár visszajött egy kisleány figyelmeztette a lopásra. Sugár feljelentésére a nyomozás megindult és a Szondy utca 70. számú házból előállitották Annabring Józsefnét, aki a fiókot 1500 korona pénzzel elvitte. Tettét beismerte.” Marjai Teréz a tettes leánykori neve. Fogolytörzskönyve szerint 48 éves, erős testalkatú, alacsony (154 centi magas), kerekarcú, magas homlokú, kerek állú, feketés arcszínű, barna hajú és szemű asszony, fogazata hiányos. Vagyontalan. Öt elemit végzett. Szülei: Marjai Sándor és V. Szabó Erzsébet akkor már nem élnek. Halasztást kért büntetése letöltésére. Végül 1922. március 14-én kísérték be a Conti (ma Tolnai Lajos) utcai fogházba. Két hét múlva, március 28-án szabadult. Isonzó partján beszédes az éjjel Első világháborús napló került a kezembe – drámai, hiteles, erős szöveg. A könnyen fogalmazó, de nehezen író ember botlásaival. A helyesírási hibákat nem, csupán a hiányzó központozást, a félreérthető részleteket javítottam azokban az idézetekben, amelyekkel találkozhatnak. Sokáig kísérleteztem azzal, hogy valamit is megtudjak a hadi eseményeket lejegyző Marjai Lajos életútjáról. De ez az élet – számunkra – szinte minden részletében elveszett. Ha van is neve, a sorsáról valló 101-es a nagy háború névtelen katonáinak egyike marad.
