Budapest, 2018. (41. évfolyam)
9. szám, szeptember - Buza Péter: DÍSZMAGYAR Tóni bá’ a zuglói kádi
szöveg: X Y FOTÓ: X Y 99 A FESTMÉNY HÁTOLDALÁNAK FELIRATA SZERINT 1818 KÖRÜL készült. Mérete 61×45,5 centiméter. Zachár János volt a megrendelő. Éppen poharát emeli a pincéjénél áldomásra. A háttér néhány fontos épületet mutat. Főként a gellérthegyi csillagvizsgáló nyűgöz le: alig maradt rajz, ábrázolás az akkor még csak néhány éve álló jelentős épületről (ma s már régen a Citadella romosodik a helyén). Feltűnik a Duna vonala. A jobb oldali alacsony dombosodás nyiladéka mögött felsejlő épületekkel. Úgy gondolom, a Belvárosi Plébániatemplom tornyát s talán a Rakpiacon álló régi pesti sóházat látni innen, a túlpartról. Hol lehetett a szőlője, pincéje a budai szüretet kétszáz éve festményen ünneplő prókátornak? Első Antal második feleségének a neve vezetett nyomra. A kasszírnő édesapját Ferencnek hívták. 1895. december 28-án tudatja a Pesti Hírlap, hogy Chrenko Ferenc hatvanéves budai, Naphegy utca 70. szám alatti magánzó meghalt. A házingatlan a Budapesti czím és lakjegyzék háztulajdonosi listája szerint Zachár Antalné – a halott leánya – tulajdona. Ma, ha állna még, a Gellérthegy utca 45. szám kerülne a kapujára. Itt lehetett a felső pontja Zachár János szőlőjének. Innen ereszkedett alá az az út – a tabáni Kőműves utca –, amelyen ő és a vendégei megközelíthették a pincéjét, szüreti mulatságuk helyszínét. A kadarkafürtökkel díszített asztal előtt poharát emelő gazda budai vörössel köszönti a bor ünnepét. A terep – még domborzata is – sokat változott kétszáz év alatt. Baric Imré vel bejártuk a helyszínt, követve a Kőműves lépcső vé rövidült egykori utca vonalát. Annak végpontjától részben délnek fordulva s tovább ereszkedve találtuk meg a kis tabáni játszóteret, ahonnan – sok takarással ugyan – de éppen azok a táj- és épületelemek (vagy azok helye) láthatóak, amelyek a festményen feltűnnek. A régi tabáni térképről azt is leolvashatjuk, hogy a szüreti asztal valahol az Aranykakas utca vonalában állhatott. Balra tőle az egykori Árok utcát nyugatról kísérő dombocska, amelynek keleti lejtője, illetve annak talpa már maga az Árok utca – a hírhedt Ördögárok völgye. (Mára egy közterületet alkot a Krisztina körúttal). A játszótér az Aranykakas utca déli feltöltött szakaszán mutatja meg a kép alkotójának nézőpontját, nagyjából abban a vonalban, amely a Fővárosi Távfűtőművek domboldalba beépített üzemépületére mutat. Jobbra a jelenettől a Tabán, illetve a Naphegy szőlővel beültetett délkeleti lejtője látszik, Zachár Antal Kadarkát termő kertje. A mester, a festő, ismeretlen. 1837–1848 között jelent meg (a pontos évet a könyvészet nem tudta megállapítani) a Zwölf Monate in Pesth című kötet (Gestochen von M. Schwindt, nach den Zeichnungen von Carl Schwindt). Schwindt az ebben közölt metszetet erről az olaj festményről másolta (gyenge színvonalon, pontatlanul). Az október hónapot illusztrálja. Rexa is közli, Százesztendős Pest-budai képeskönyvecske című kötetében – az 1840-es évet feltételezve megalkotása dátumaként. Most már tudjuk: bő húsz esztendővel korábbi. És ez egyszersmind a legrégebbi ismert életkép a tabáni – egyáltalán: a budai – szüret ünnepéről. (A hátsó borítón az itt közöltnél nagyobb méretben is tanulmányozhatják.) A festő nézőpontja
