Budapest, 2018. (41. évfolyam)
9. szám, szeptember - Buza Péter: DÍSZMAGYAR Tóni bá’ a zuglói kádi
BUDA PEST 2018 / 09 6díszmagyar Zachár Antal 1838-ban feleségül vette Vor buchner Emiliát. Georg Vorbuchner , az apósa, abban az időben ugyancsak olasz földön szolgált, szintén a császár tisztjeként. Az asszony 1888-ban halt meg. A gyász év letelvén – éppen amikor elnyerte az elöljáróságot – Zachár újra megházasodott. Chrenko Emilia „urhölgy, önjogu hajadon, magánzónő” lesz a felesége. Ha „házas ságuk gyümölcstelen maradna” (Erzsébet város elöljárója hatvan éves, új neje vagy húsz esztendővel fiatalabb), ura minden ingóságát („butor, ruhanemű, házfelszerelvé nyi tárgy, arany- és ezüstnemű”) ő örökli. Ezen felül kap haláláig 500 forint életjáradékot meg egy földszinti lakás ingyenes használatát a Csányi utcai házban. A család történeteit mesélő Kormos Gyuláné Rados Judit, aki famíliája minden titkát megosztotta velem, nem sok jót mond róla. Valószínűleg dédapja, a zuglói városbíró ítéletét közvetíti. Aki – mint a peres iratokból kiderül – apja halála után nemigen akarta teljesíteni az idézett házassági szerződésben foglaltakat. Felháborította, hogy atyjaura öreg korára törvényesen összeállt egy „kávéházi hajadonnal” (tárgyszerűen: kasszírnővel). Hogy miért fordult az operista Maleczky család e jelessége – aki legaktívabb életszakaszában tagja volt az Opera társulatának –, a mágnásszabó leányának, Schäffer Mariskának az apósához, annak az a magyarázata, hogy a megszólított, Zachár Antal (e néven a második) ez idő tájt a VII. kerület városbírója volt. Száz pengőig Az elöljáróságok irodájaként működtetendő városbírói hivatalt Budapest közigazgatási rendszerébe egy 1893-ban született törvény iktatta be. Mentesítendő a királyi (állami) bíróságokat, hogy „a kisemberek apróbb ügyeikben a saját körükből kikerült bíró elé mehessenek, akit lakóhelyükhöz közel megtalálnak és akiben különös bizalmuk van.” ( Flaxmayer József és Medriczky Andor : A kerületi elöljáróságok szerepe Budapest székesfőváros közigazgatásában. Budapesti Statisztikai Közlemények 64/3. – Sipos András hívta fel a forrásra a figyelmemet.) Amíg ez az intézmény létezett (1894-től 1936-ig) ezt a bizalmi tisztséget előbb a VII., majd a (részben) külterületén szerveződő XIV. kerületben (II.) Zachár Antal , sok zuglói Tóni bácsija látta el. Eljárva olyan ügyekben, amelyeknek tartalma a 100 pengős értékhatárt nem haladta meg. Ami személyét illeti: minden elvárható feltételnek megfelelt. Mondhatni családilag. Atyjaura, az első Zachár Antal volt az utolsó olyan elöljáró Erzsébetvárosban, akit még a főváros közgyűlése választott meg. Maga a városbíró is a főváros pénztárának aligazgatójaként vonult nyugállományba, gazdag gyakorlati tapasztalatokkal – így pályázta meg s nyerte el a kerületi kádi székét. Se ő, se a közönség nem csalódott. Mint azt például Az Est hasábjain, szolgálata utolsó évében, 1936-ban publikált riport (Pálmai Jenő: A kádi esze és humora a VII. kerületben) meggyőzően bemutatja. Hetenként kétszer tárgyalt, délelőttönként húsz-harminc ügyet is. Szabóját perli a kuncsaft, mert nem tetszik neki a kész felöltő. A mosásban a mosónő tönkremosott egy kombinét. Az albérlő fizetés nélkül távozott. Más a részleteket nem fizette az ügynökének. A „csipcsup bíróság” első embere megüzeni az írásban a maga szerethető filozófiáját is: „nem kell komolyan szívre venni semmit. Végeredmény ben minden csak bagatell ügy. Elég, ha az ember türelmesen keresi az igazságot. A türelemhez pedig itt elsősorban humor kell.” Mert Tóni bácsi igazán jó kedélyű ember volt. A szerelmes kasszírnő Édesapja (1830–1908) császári és királyi élelmezési főtiszt (százados, hadbiztos), s az után, hogy az obsitot megkapja, lesz Erzsébetváros elöljárója. Városbíró fia (1857–1947) még akkor született, amikor a család éppen Veronában állomásozott a sereggel. Idősb Zachár Antal az 1880-as évek elején lesz tagja a főváros törvényhatósági bizottságának, az évtized végén választják meg elöljárónak. Ezt a hivatalát haláláig tisztességgel betölti. Feltűnő vagyont nem gyűjt. A család tulajdonában álló bérházban lakik (Csányi utca 8., műemlék, épült 1859-ben, 1862-ben magasította kétemeletesre özvegy édesanyja, Makovicz Josefa). (Első) Zachár Antal s kasszírnő felesége Erzsébetváros elöljárója (első) Zachár Antal
