Budapest, 2018. (41. évfolyam)
9. szám, szeptember - Buza Péter: DÍSZMAGYAR Tóni bá’ a zuglói kádi
7 volt különösebb baja, korán meg is halt, annál több az anyósával, Nusz Borbálá val. Halálakor, 1908. október 3-án írja róla: „Gyenge elméjű, epileptikus volt, saját gyermekeit, unokáit nem tudta szeretni, 12 gyermeket szült, öregségére azt a kevés eszét is amivel bírt elvesztette és teljesen elmeháborodott lett. Halála őrá és környezetére megváltás lett! Nyugodjék békében.” Kormos Gyuláné lendületesen kontrázza dédapja itt idézett sorait. A zuglói kádi anyósa a legkevésbé sem volt súlyos elmeháborodott – állítja. És nagyon is szerette a gyermekeit. Az viszont tény, hogy arra intette a vejét, fogja vissza magát. Nem kellene a hatalmas Rameseder-vagyont elherdálnia. Életmódját is a gyakran a szemére vetette. Hogy könnyű kalandok kedvéért hanyagolja el a családját, a feleségét: – Egyszer elutaztak Bécsbe, ő, a felesége, meg az unokájuk, Schäffer Mariska fia, a negyedik Antal. A Schönbrunn parkjában egy padon pihentek. Elsétált előttük egy csinos hölgy, kacéran visszanézett. A dédapám felállt, utána sietett, de még visz szaszólt: ich kommt gleich! [Rögtön jövök!] Még hogy rögtön! Egy napig nem látták! Vajon mikor került volna elő, ha nincs velük a tízéves unokájuk? Így éltek együtt hosszú évtizedeket még az anyósa halála után is. Ramaseder Borbála tizenhat éves volt, amikor a második Zachár Antal elvette, s hetvenhét, 1942-ben, amikor az utolsó útjára kísérték. Nem volt könnyű élete a kádi oldalán... Arany helyett ezüst Azt a Thököly út–Gizella utca sarkán álló tornyos, nagy bérpalotát, amely aztán a huszadik század első felében a Zachár-család otthonközpontja lett, az akkor már hosszú évek óta városbíróként működő Tóni bácsi 1909-ban vásárolta meg. Az átírási és ügyvédi költségekkel együtt kereken Nagyszombatról Budára Zachár János ügyvédnek (a városbíró nagyapjának) és Makovicz Josefának (a Csányi utcai ház építtetőjének) az esküvője 1826 májusában volt a budai koronázó templomban (Mátyás-templom). János negyven éves ekkor, a királyi táblánál tölt be rangos státust. Gróf Festetics Antal jog ügyleteinek teljhatalmú intézője (rá gondolva kereszteltette Antalnak a fiát?), a budai szerb egyházközség jogtanácsosa. Édesapja, Zachár András is jeles férfiú (Teplán született 1733-ban), a nagyszombati gimnázium igazgatója, a költészet és szónoklattan tanára. Haláláig (1805) nyolc latin nyelvű munkája került sajtó alá. János életútját alig ismerjük, tulajdonképpen mindösz sze annyit tudni róla, hogy ő beszélte rá Festeticset, támogassa az alapítandó pesti katonai akadémiát. (Orczy ék kertjében épült fel a majdani Ludovika, ezzel volt szomszédos Festeticsé.) A tranzakció sikeresen le is zajlott. 666 forint 40 krajcár értékben kapott az intézetet szervező alapítvány földterületet a grófi szomszédtól – és ráadásnak még 600 forintot. Öt évig él János Josefával boldog egyetértésben. Gyermekük, az (első) Antal még csak egy éves, amikor a negyvenöt éves táblai ügyészt elragadja a kolera. Pesten temetik, a Váci úti temetőben. Felszámolása után a hamvait unokája hozatja át a Kerepesi úti családi sírboltba (ahol ő is nyugszik). – Nem csak Budapestről, de a temetőből is kihányták a családunkat 1951-ben – veti a szemére a világnak ítéletét Kormos Gyuláné Rados Judit asszony, Zachár János ükunokája. – Kitelepítettként, a kényszerlakhelyünkön nem értesültünk arról, hogy az örök kriptát felszámolták. Sok ékszert lophattak ki a koporsókból. A halottainkat díszruhában, aranygombos ingben helyezték végsőnek gondolt nyughelyükre itt, a 19. században. A zuglói kádi, aki a főváros közgyűlésének több ciklusban is tagja, hosszú életében intenzíven kereskedik budapesti ingatlanokkal. Vásárol és elad. Telket, szőlőt, házat. Többnyire haszonnal. Felesége, Ramaseder Lujza – felmenői és közvetlen rokonsága – jelentős földterületekkel rendelkezett, Zuglóban, Kőbányán. Ezek nagy része értékesített örökségként jelenik meg (második) Antal elszámolásaiban („Származá si adatok – és a többi” címen szorgosan feljegyezte a vele és körülötte történteket – naplóját Judit néni őrzi). Legkorábbi üzletét 1885-ben kötötte (akkor még aktív budapesti hivatalnok). Haggenmacherék vették meg 2400 (!) négyszögöles, a sörgyár és maglódi utcákban fekvő örökölt szőlőjét. Apja halála után bő tíz évvel, 1922-ben eladta a Csányi utcai szülői házat, felindulva az eseten, hogy a második emeleti gang leszakadt („50 ezer forintomba került!” ). Öt évvel korábban a Népszínház utca 16. alatti Rameseder-házat bocsátotta áruba – apósa sertéskereskedő, hentes volt, az utcát Sertéskereskedő utcának hívták a régiségben. Ramaseder István nal nem Vorbruchner Emilia, a városbíró édesanyja Kormos Gyuláné Zachár János Festetics ügyvédjének névjegye Zugló városbírójának feliratozásával
