Budapest, 2018. (41. évfolyam)
8. szám, augusztus - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Hurrá, utazunk!
27 szöveg: ELEK LENKE kép: RIC Ma mehetünk bárhova, ha van rá elég pénzünk, igaz, azok az üdülőhelyek, városok, ahol a közelmúltban terrortámadások vagy katasztrófák történtek, egy ideig kiesnek a látókörünkből. Ötven éve ezt nem figyeltük, hiszen úgysem utazhattunk volna el távoli tájakra, igaz, kevesebb volt az öngyilkos támadó is. Még senki sem firtatta Ferihegyen, hogy viszünk-e magunkkal pálinkát vagy tokajit, és ha meg is nézték, nem kobozták el. Nem kellett pát inteni a kedvenc kis körömvágó ollónak, se melltartóra vetkőzni és levetni a szandált a biztonsági ellenőrzésnél. Világot látni jó, és mi útra kelünk, van, aki minden héten többször is, igaz, nem nyaralás miatt száll repülőre, hanem mert időseket ápol Brightonban, vagy pincérkedik hétvégeken a német tengerpartnál. Ebből tud majd elmenni szeptemberben egy kicsit pihenni, mondjuk Máltára vagy Portugáliába. Ahogy nőttek a jövedelmi különbségek, úgy váltak státusszimbólummá bizonyos úti célok. Elég csak megmondani, hol csobbantál legutóbb, és megmondom, ki vagy. Bónusz Brigáddal dagonyázol féláron, Hajdúszoboszlón? Elugrasz dubajozni pár napra? Esküvőre készülődsz Balin? Osztrák hüttében hűsölsz, mert nyáron olcsó a szállás és senki nincs a síliftek környékén? Az El Camino-tól Bhutánig Manapság százféle tényező befolyásolja, hogy hova utazunk. A szájhagyomány, online utazási magazinok, filmek, tévésorozatok, barátok, reklámok, bloggerek ajánlása, a részt, életközepi válságban leledző szinglik Toszkánában kutatnak özvegy borháztulajdonosok után, volt PR-osok és marketingfőnökök Bhutánt fedezik fel, míg mások Asztana futurisztikus városközpontját, az északi fényt vagy az izlandi bugyogó gejzíreket fényképezik, hogy aztán feltegyék a Facebookra. (Enélkül olyan, mintha el se mentünk volna...) Kőgazdag menedzser hölgyek jógázásért és bio-vega léböjt kúrákért perkálnak ki zsebből félmilliót. Blogger vagy, netán influenszer? Ha már az előbb említettük a Facebookot és a közösségi médiát: nem csak „dögöljön meg a szomszéd az irigységtől” indíttatással közölnek ma egyesek fotókat. Millió forintok rejtőznek a híres vagy névtelen influenszerek mögött, akik befolyásolják az utazási célpontok népszerűségét, csakúgy, akárcsak a kozmetikai trendeket. Olvasom a minap, hogy senki nem lehet igazi influenszer bikinis képek nélkül, de nem mindegy, hogyan pózol. „Nem úgy van az, hogy kimegyünk a Rómaira vagy a csepeli strandra, de még a mediterrán Riviéra sem elég influenszer-kompatibilis, ha nem a megfelelő módon készítjük a képeket” – ad tanácsot az egyik life style online fórum. Itt aztán óvatosnak kell lenni, és figyelni a részletekre: már nem elég a tavaly még divatosnak számító Balaton Közepét beírni, most már a Balaton Kellős Közepe a hivatalos influ enszer lokáció. További elfogadott verzió még a Lake Balaton – tudom meg. Csinos fiú és leány utazási bloggerek diktálják a divatot, mert reptetik őket a világ nagy légitársaságai, ők pedig percenként küldözgetik magukról a gondosan beállított vagy kevésbé annak tűnő fotókat. Hurrá, utazunk! hitünk, a hobbink, az egészségi és családi állapotunk, meg legfőképpen a pénztárcánk. A középosztály úti célja Görögország, Horvátország, Bulgária. Egyiptomba, Törökországba és Tunéziába is ezrek indultak el minden évszakban, amíg el nem kezdődött a közel-keleti mizéria. Persze a félelmet is felülírják az olcsó last minute-ek, és lassan elfelejtődnek a még oly szörnyű mészárlások is. Külön csoport azoké, akik minden évben Erdélybe tesznek zarándokutakat vagy ha úgy tetszik, túlélő túrákat, ez meggyőződés, származás, kötődés, világnézet kérdése. A tehetős réteg vágyai is sokfelé ágaznak: unatkozó milliomosok, tévécsatorna-tulajdonosok és kevéssé foglalkoztatott színészek az El Camino-t járják, aranytól csilingelő vidéki özvegyek fatimai zarándokutakon vesznek Velence Párizs
