Budapest, 2018. (41. évfolyam)

8. szám, augusztus - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Hurrá, utazunk!

BUDA PEST 2018 / 08 28 Sznob körökben divat meglátogatni azt a kastélyt, ahol a Downton Abbeyt forgatták, egyes valóságshow sztárok és kétkezi celebek pedig Las Vegasban érzik jól magukat, amíg tart a tévés milliókból. Dagonya, hízókúrával egybekötve A kezdő nyaralók sokszor all inclusive-ot választanak, pedig ez a legártalmasabb üdü­lési forma, és nyugaton már kevésbé nép­szerű. Egy német utazási felmérés szerint az ilyen nyaralás után jelentősen megugrik a szívinfarktusok és agyi katasztrófák, valamint eperohamok száma, ami nem csoda, hiszen főleg az első három-négy napban mindenki túleszi és túlissza magát, közben meg egész nap pocsol a meleg vizű medencében. A másik véglet az aktív pihenést választók köre. Ők soha nem végeznek fizikai munkát, nem járnak fát vágni az erdőbe, metszeni a szőlőbe, és nem etetnek hajnalonként mala­cokat. Akik ilyen dolgokkal foglalatoskodnak, úgy érzik, eléggé aktívak egész évben. Sok a megszállott bringaőrült, ők ma már jelentős piaci szegmenst képviselnek, külön programokat szerveznek számukra nemcsak az egyesületeik, de minden megyei turisztikai mar­ketingközpont is, miközben kiépült a kedvükért egy speciális szolgáltatóipar és infrastruktúra. A hazai vizeket még kevesen fedezték fel, pedig varázsos kenutúrákról mesélnek a Tiszán, közben lehet tornácos, muskátlis falu­si vendégházakban megaludni, arborétumok­ban sétálni, nemzeti parkokban madarakat megfigyelni, amúgy angol módra, no meg kóstolgatni az őrségi vagy szatmári falvak finom itókáit és ételeit. Értelmiségi körökben kedveltek lettek az eldugott helyen lévő csi­nos kis borhotelek, ahol az ott termett alap­anyagokból készült fogások kínálása a jel­lemző, és az sem gond, ha valaki vegán vagy „mindenmentes” menüt kér. Persze a Balaton azért megmaradt klasszi­kus úti célnak, a minap olvasom, hogy egy 30 fokos májusi hétvégén akkora tömeg utazott a tóhoz, hogy idős emberek álltak a vonaton, mert a MÁV-nak nem jutott eszébe beállítani néhány plusz kocsit. Azért van, ami semmit se változott... Az autópálya zsúfolt, a matrica meg a benzin drága, de a nyugdíjasok és a diákok még ma is szeretik a Balatont. A tó státusza közben változott: régen semmibe sem került felütni valahol egy sátrat, fürödni az ingyen strandon, amúgy szabadon, Szerelmes bicik­listák módjára, és kipattintani egy kőbányait a lángos mellé. Ma kevés az ingyen strand, egy megpakolt lángos ezer forint, a gyanúsan színes, túlfestett kétgombócos fagyi 600, a német dobozos sör 800. És akkor még csak nassoltunk, napoztunk, de hol is alszunk? Zimmer frei helyett airbnb Főszezonban a Balatonnál általában húzó­sak az árak, drága kis butikhotelek nyíltak errefelé szép csendben, főszezonban félpan­zióval már az ausztriai tarifák a jellemzők, bár a turisztikai szakemberek szerint baj, hogy nincs ötcsillagos szálloda a magyar tengernél. De a másfél hónapra érdemes-e beruházni? Ha csak télen nem konferenciázik, meetinge­zik és csapatépít ott majd néhány multi meg kormányközeli cég... A Balaton-felvidék felértékelődött – kis magyar Provence-nak is emlegetik – ma már nem csak a déli part strandjai népsze­rűek. A Zimmer frei airbnb-vé avanzsált, tényleg így elegánsabb, bár sokan nem tud­ják kimondani. Ma sokan el akarják adni a víkendházukat, amely régen a paneltulaj­donosok álmainak netovábbja volt, hiszen a többség akkor csak itthon nyaralhatott, és a forró betonteknőben fojtogatott a kánikula. Ez a korosztály lassan kihal, a gyerek meg az unoka már külföldön él, és az itthon mara­dottnak sincs kedve a röghözkötöttséghez. Hány Balaton-felvidéki portán látni elhanya­golt szőlőt... Nem kevesen befektetési szándékkal vásárolnak fel régi nyaralókat, mert a forint kamat híján csak romlik a bankban. A hollan­dok után sok kínai is keres telket, házat, állí­tólag jót tesz egy itt élő külföldi renoméjá­nak, ha van magyarországi ingatlana. Gyógyfaluk, lépten-nyomon Mintha a balatoni, egyébként is rövid szezont időközben legyűrte volna az országos wellness láz. Nincs olyan valamirevaló nagyobb falu ma Magyarországon, ahol ne akadna egy magát wellness szállodának nevező panzió. Elég egy medence, egy parányi, nem túl bizalomgerjesz­tő vizű jacuzzi, és máris lehet használni ezt a címkét. Gyógyvíz nálunk minden kapavágásnál feltör, tehát csak szándék és pénz kérdése, hol teremtünk hirtelenjében egy gyógyfalut. Har­minc éve a pestiek még nem sejtették, merre van Bük, Zalakaros meg Kehidakustány, most meg már a német ajkúak is pontosan tudják – vagy éppen kezdik elfelejteni, és adják át a helyüket a lengyeleknek, szlovákoknak, oroszoknak. Hogy hol nyaralnak a létminimumon élő milliók? Nos, otthon, ha ezt nyaralásnak lehet nevezni. Valljuk be, ez kevésbé izgalmas, de ez a rögvalóság. Ők eléggé el vannak azzal foglal­va, hogy megéljenek. De lehet, hogy az a baj, soha, senki nem tanította meg nekik, hogyan kell pihenni, és hova is lenne jó utazni. Salzburg Barcelona MÁS kor – másként

Next

/
Thumbnails
Contents