Budapest, 2018. (41. évfolyam)
8. szám, augusztus - Gaboda Péter - Molitorisz Pál: Modern hieroglif emlék egy múzeumi műhelyből
25 a. b. c. A sztélé fő jelenetét alkotó áldozatbemutatást különféle, kozmikus jelentésű szimbólumok határolják, és töltik ki. Az Ég hieroglifa (a), amelynek „testében” az ötágú csillagok kaptak helyet, szélein kétoldalt egy-egy csücsökben végződve támaszkodik a stabilitást, tartósságot szimbolizáló ún. uasz-jogarokra (ld. az alsó képen az alakok háta mögött látható jogarok), a tulajdonképpeni tartóoszlopokra. Az ég (a) és a föld (b) közti köztes térben foglal helyet, repül át a szárnyas napkorong (c). Az áldozatot maga Lőwy mutatja be, jellegzetes malaclopó köpönyegében, cvikkerrel, szájában az elmaradhatatlan szivarral. Az egészalakos rajz merőben új, eredeti, egyik ismert Lőwy-ábrázolás másolatának sem tekinthető. A figura kilétét felfedik a feliratok is: mind latin betűvel (a karja alatt), mind pedig az ún. (királyi) névgyűrűbe foglalt hieroglifákkal a feje felett. Lőwy – oeuvre-jéhez méltón – két kör alakú tálcán két ejakuláló férfi nemi szervet áldoz. (Megjegyezzük, hogy az egyiptomi írásban van ejakuláló falloszt ábrázoló hieroglif jel.) Kérdés, vajon van-e külön jelentősége a kettes számnak, vagy csak nem akart üres egyik kézzel az istennő elé állni, s ezért mindkét tálcára került az adományból. Az áldozás tényét fejezi ki a tálcák alatti függőleges feliratoszlop, megnevezve az áldozat tárgyát: „Adatik két (vagy kétszer) fal losz az ő szeretettjének, adassék neki élet.” Az adományozó hímnemben van megjelölve, az adományt kapó pedig nőnemben. Az áldozatot fogadja: Nephthys (görögös névalak) istenasszony, aki a fején lévő névhieroglifáival határozható meg. Kézenfekvő, hogy az áldozat természeténél fogva egy nőnemű istennőt kellett ábrázolni fogadóként (amely nemnek Lőwy nagy hódolója volt). Az istennők közül talán azért esett Mahler választása Nephthysre, mert az Ég/Túlvilág és a Vég istennőjeként, miközben az elmúlásra figyelmeztetett, részben már a jövőbeli túlvilági lét biztosítékait is nyújthatta. De kikacsintva szerepet játszhatott, hogy éppen Nephthys kapcsán egy félrelépést is rebesgetett az egyiptomi mitológia. A kapott adományokért cserébe az istennő viszonos ígéretét tartalmazza az ő arca előtt látható két függőleges feliratoszlop. A bal oldalon: „Mondás Nephthys, a Nyugat (Túlvi lág) úrnője által.” A jobb oldalon: „Örökkévaló ságot adok számodra az égben.” A sztélé jelenetmezőin kívül (ld. a hátsó borítón a teljes sztélét ábrázoló képet), kétoldalt egy-egy függőleges sorból derül ki, hogy Lőwy kitől kapta ezt az ajándékot, és milyen kapcsolat volt köztük. A sztélé bal oldalán lévő függőleges felirat: „Adatik egyetlen nagy barátod, dr. Mahler megemlékezéseként.” (A dr. Mahler név csak latin betűkkel van feltüntetve.) A sztélé jobb oldalán lévő függőleges felirat: „Amit Pas suth és Molnár készített.” (A Passuth és Molnár nevek latin betűkkel és hieroglif átírásban is szerepelnek.) Az írás szerzőit örömmel töltötte el, hogy a szerencsés körülmények között egy évszázadon át lappangott, véletlenül napvilágra került érdekes „lelet” keletkezésének körülményeit, értelmezését megoszthatták az olvasóközönséggel. Legyen ez az írás tisztelgés a kollegiális barátságnak tanújelét adó budapesti múzeumi műhely valamennyi tagja: a megajándékozott tudós és költő dr. Réthy László, a sztélé adományozója, dr. Mahler Ede egyiptológus, valamint az ajándék létrehozatalában segédkező Passuth Ödön grafikus és Molnár Viktor múzeumi laboráns emléke előtt is. Az áldozatbemutatás keretét alkotó kozmikus szimbólumok Az áldozatbemutatás „aktusa”
