Budapest, 2018. (41. évfolyam)
8. szám, augusztus - Gaboda Péter - Molitorisz Pál: Modern hieroglif emlék egy múzeumi műhelyből
BUDA PEST 2018 / 08 24 a Nemzeti Múzeumban Mahlerrel, Passuthtal és Réthyvel. 1864-ben került a múzeumhoz, laboránsként fontos szerepe volt a leletek restaurálásában, kémiai elemzésében. 1873-ban kitanulta a gipszöntés és a gipszszobrászat technikáját is. 1918-ban hunyt el. 1912-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a múzeum igazgatójának előterjesztésére jutalomban részesítette. Az indoklás szerint Molnár 47 éven át „ernyedetlen, példás szorgalommal” szolgálta az Intézetet, s „előrehaladott kora ellenére ott még ma is a legszorgalmasabb és legmunkabíróbb emberek egyike”. Ekkor készült róla az itt látható fotó. A sztélé szövege és jelképrendszere A sztélé hagyományos, klasszikus egyiptomi hieroglifákkal kódolt szövegeinek és képi motívumainak értelmezését Gaboda Péter végezte el. A tartalom hordozója egy tipikus felül lekerekített sztélé (készítésekor még nem tudták, de orommezejének görbülete feltehetően a Nappályát szimbolizálta). A sztélé tagolása is a szokásos sémákat követi. Fenn, az orommezőben az égi szféra, az ég és föld között pedig az áldozatbemutatás interakciója zajlik az égi szférát képviselő istenség és a földön élő áldozatbemutató között. Az égi szférát képviselő felső orommezőbe a találékony Mahler Réthy/Lőwy Janus-arcúságát kifejező egyiptomi motívumot választott, a szívmérlegelést . A Halottak Könyve erről szóló, 125. fejezetét kísérő, sírképeken gyakran visszaköszönő eredeti ábrázolásokon a mérlegelés a túlvilági bíróság előtt zajlik, ahol is a mérleg egyik serpenyőjében a halott szíve, a másikban az igazságot, világrendet szimbolizáló toll kap helyet. A szív az egyiptomiak számára a gondolkodás, az érzelem központja, s ha az Igazsággal szemben alul marad, a halott nem kap bebocsáttatást a túlvilágra, így a megsemmisülés vár rá. A jelenetet Mahler úgy aktualizálta, hogy a mérleg serpenyőibe Réthy/Lőwy kétfajta munkásságát helyezte. Az egyikbe „Dr Lövy költeményei”, vagyis a pajzán költészet került, a másikba a numizmatika: Corpus num[m]orum [Hungariae] című műve. Mahler ezzel azt fejezte ki, hogy Réthy tudományos munkáit azonos értékűnek tartja költeményeivel. A mérleg mellett általában vagy a sakálfejű Anubisz (túlvilági, túlvilágra vezető isten) szokott segédkezni, vagy a hol íbiszként, hol páviánként elképzelt varázserejű Thot isten, de előfordul Hórusz sólyomisten is, aki apja, Ozirisz örököseként, annak meggyilkolása után lépett a helyébe. A rendet visszaállító sólyomfejű Hórusz itt a mérőónt tartva mintegy hitelesíti (vagy ha mégis híja lenne egy kicsit, egyensúlyba hozza) a mérleget. A mérleg nyelvén ülő madár talányos. Egyiptomi „mércével” két madáralak jöhet szóba a mérlegelésnél segédkezve: Hórusz (sólyom), Thot (íbisz). Mahler valószínűleg nem ezekre gondolt, s az is lehet, hogy elképzelése „kétfenekű”, kettős megoldást tartogatott. Abból kiindulva, hogy a nehezen meghatározható madár nagy faroktollakkal ékes, ez Mahler részéről talán egy bújtatott csipkelődő utalás a pajzán versek hatodik X-be lépő írójának a „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” közismert szólásra. Ugyanakkor, mint majd alább látjuk, a sztélé másik fontos alakja, főszereplője Nephthys istennő, akinek állat alakú ábrázolásai között előfordul a kánya. Talán ilyen formában került fel az orommezőbe, a mérlegelést felügyelve. A nagy faroktollú madárjelkép értelmezését a továbbiakban az olvasókra bízzuk, különösen, ha dús a fantáziájuk. A sztélé orommezeje
