Budapest, 2018. (41. évfolyam)
8. szám, augusztus - Gaboda Péter - Molitorisz Pál: Modern hieroglif emlék egy múzeumi műhelyből
SZÖVEG: GABODA PÉTER – MOLITORISZ PÁL 23 A Mahler–Réthy sztélé Réthy pályájának és költészetének kutatásában áttörést jelentett, hogy megismerhettük vejének távoli rokonát, dr. Uray Máriát. Ő ma is abban a budapesti lakásban él, ahol Réthy lánya, majd unokája lakott, s ahol szerencsésen fennmaradt néhány fontos dokumentum, köztük az az egyiptomi stílusú emléktábla, azaz sztélé, amelyről cikkünk szól. Valószínűleg 1911-ben, Réthy nagy gaudiummal ünnepelt 60. születésnapjára készült. (Kortársai, barátai közül többen – Kozma Andor, Jászai-Horváth Elemér, Endrődi Sándor, Szávay Gyula stb. – verset is írtak az alkalomra.) A 12,5 × 18 cm méretű márványlapra ismeretlen technikával (feltehetően tussal) elsősorban egyiptomi írásjeleket (hieroglifákat) és képi motívumokat rajzoltak. A hieroglifákból álló szöveg és az egyiptomi jelképrendszer ismerete nélkül keveset érthetünk belőle. Ezért kapcsolódott be a sztélé értelmezésébe és ismertetésébe az ókori Egyiptom hivatott ismerője, Gaboda Péter , a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének egyiptológus-történésze. A sztélé alkotói Az általunk is használt latin írásjelekkel mindössze három név van feltüntetve: dr. Mahler, Passuth és Molnár. Az első bizonyosan dr. Mahler Ede (1857– 1945). Nem tartozott Réthy szűk baráti köréhez, de évtizedes munkatársi kapcsolat fűzte őket össze. Az utolsó magyar polihisztornak is nevezett Mahler orientalista, csillagász, természettudós, régész, egyiptológus, az ELTE egyiptológia tanszékének alapítója, az MTA levelező tagja volt. 1899-ben kezdte meg működését a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán, s egészen 1910 végéig, egyetemi tanári kinevezéséig dolgozott itt. Réthy nagyra becsülte kollégáját: „Kuzsinsz ky s Mahler énnekem ideálok/ S Hampel styljában gyöngyöket találok...” – írja Mit sze retek? c. versében. Réthy korának nagy formátumú tudósaitól nem állt messze a mosoly, a jókedv, a játék. A sztélé is a modernkori hieroglif írástudó játszadozása az óegyiptomi hiedelemvilággal, jelképrendszerekkel és írásjelekkel. Ötlete, motívumainak kiválasztása, szimbolikájának (és poénjainak) kitalálása csak egy egyiptológus fejéből pattanhatott ki: nyilván Mahler tervezte, s adta meg kollégájának az ábrázolásokra vonatkozó elképzeléseit és a hieroglifák rajzait. A második név a Réthy hivatali főnökének, Hampel József nek dolgozó legendás régészeti leletrajzolót, Passuth Ödön t takar ja. Bevonása elengedhetetlen volt a sztélé rajzainak elkészítésébe. Passuth Ödön (1860–1925) az ungvári tanítóképzőben kezdte, majd a budapesti Mintarajziskolában végezte tanulmányait. Rajztanárként tevékenykedett Budapesten. Különböző folyóiratok számára tudományos művekhez készített tollrajzokat. A magyar régészek központi lapjának, az Archeológiai Értesítőnek alig van ebben az időben köte te, amelyben ne jelent volna meg számos rajza vagy rajzos táblája. Több régészeti monográfiát is illusztrált, nevét elsősorban Hampel József monumentális anyagközlő munkái őrzik, amelyeket még ma is gyakran forgatnak forrásként a hazai és külföldi szakemberek. Legnehezebbnek a Molnár név azonosítása tűnt. De Lőwy saját részre 1913 végén összeállított hatalmas versgyűjteményében felbukkan egy ígéretesnek látszó személy: Molnár Viktor, a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának laboránsa. Okkal feltehető, hogy őt takarja a sztélén lévő név. Réthy tisztelettel vette körül kollégáját, munkásságának negyvenéves jubileumára verssel köszöntötte: Molnár Victornak, a múzeumi régiségtár laboránsának üdv! 40 éves szolgálata jubileumára 1905. április 8. Írta: dr. Lőwy Árpád Kedves társak, muzeisták, Kik ma itt egybegyűltetek, Szívem kellős közepéből Üdvözöllek én titeket! – Tudjátok meg, hogy ez este Nem közönséges alkalom, S hogy minden dib-dáb dologért Nem szólal meg az én dalom! Nem bizony, csak akkor, hogyha Érdemes rá, akiért szól! – Szól ma! – s beszél a Múzeum Egy érdemes munkásáról! Munkása a Múzeumnak, A szó igaz értelmében! Munkássága előttünk áll, Mindnyájunknak példaképpen! Nincs párja a szorgalomban: Igazi hangya Ő, a ki Még a kutyaszarból is a Gyöngyöt tudja kikaparni! A sztélé elkészítéséhez nem volt elég Passuth rajztudása. Minden bizonnyal szükség volt „a gyöngyöt kikaparó” Molnár szaktudására is. A márványlap felülete alapozva van, erre került a rajz, s valószínűleg egy lakkréteg is borítja. Az évszázados emlék teljesen ép, nem mutatkoznak rajta az enyészet, kopás, fakulás jelei. A vers keltezése is tanúskodik arról, hogy Molnár Viktor hosszú évekig együtt dolgozott Mahler Ede (1910), Magyar Zsidó Levéltár Molnár Viktor, Weinwurm Antal felvétele, Vasárnapi Ujság 1912. szeptember 22.
