Budapest, 2018. (41. évfolyam)
6. szám, június - Zappe László: A valóság esetlegességei - Alkalmi boszorkányegyetem nyílik a múzeumban
31 A valóság esetlegességei Zappe László ¤ Vannak (vagy csak voltak?) korok, amikor a színházcsinálók tudták (vagy tudni vélték?), hogy mit kell csinálniuk. Nagyjából egységes elvek vezérelték őket, volt a kornak stílusa, amit mindenki követett, vagy ami ellen lázadt, amit meg akart változtatni, amitől el akart térni. Lényegében mindegy, de ahhoz képest határozta meg magát. Száz éve állítólag még volt nemzeti színházi és vígszínházi stílus. Legalábbis a pesti színjátszás csúcsain. Egyikből a másikba átszerződni világnézeti váltásnak számított. Aztán volt idő, amikor az igényesség, a szellemi frissesség, az erős munkamorál szinte maga is lázadásnak számított a berögződött rutin ellen. A szocialista rendszerben pedig az ilyesmi még politikai színezetet is kapott. Ami természetesen munkahelyi kellemetlenségekkel, de egyúttal népszerűséggel is járt. Kaposvár, majd a Katona példájára még sokan emlékezhetnek, vagy legalábbis hallhattak a hetvenes-nyolcvanas évekből. Ma nincs sem követendő, a közönségtől kikövetelt korstílus, sem hivatalos elvárás. Legalábbis egyelőre és szerencsére. A lényeg azonban a formai és tartalmi elbizonytalanodás. Ez pedig bizonyára még fokozza is az utóbbi száz esztendőben amúgy is jóformán kötelező, mondhatni mániákus külső és belső újítási kényszert. Az újításnak pedig két jól bevált módja van. Csak hogy az egyik, az éppen érvényben, divatban lévő formák szétverése aligha járható, amikor már minden forma romokban hever. A másik út a valóság vizsgálata, felfedezése, vallatása. Folyik is ez már több évtizede. Az elmúlt napokban pedig néhány látványos példájával találkozhattunk. Ilyen volt a Hatszín Teátrumban bemutatott Second Life avagy Két életem című produkció, amelyben lényegében az Alkal Máté Trupp ezúttal öt főre szűkített, mondhatni válogatott csapata vallott magáról. Hatodik osztálytársuk, Dömötör András rutinban kimerülő rendezésében Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté, Ötvös András és Sruff Milán bányászik nagy buzgalommal a múltjá ban, az emlékeiben, no meg a vágyaiban, amelyekre a cím utal. Az előzetes szerint „öt fiktív élettörténet jelenik meg, és ezekben találkoznak egymással az alkotók valós vagy elképzelt alteregói”. Hangsúlyoznám, hogy fiktív, ha biztos lehetnék benne, hogy mennyire az. Márpedig a műfaj trükkje és sikerének titka is alighanem éppen az, hogy nem tudhatjuk, hol végződik a valóság, és hol kezdődik a kitalálás, vagy szebben mondva, a művészi alakítás. Vannak történetek, amilyeneket nem lehet kitalálni, de vannak közhelyes, mindennapos esetek is, vegyesen. Az egész leginkább mintha Máté Gábor 2003-ban vég zett, majd minden nyári zsámbéki attraktív műsoraival rövidesen elhíresült osztálya szokásos évi produkcióinak melléklete lenne. A problémáim is hasonlók vele. Mint tudjuk, első zsámbéki fellépésük, a Migrénes csirke sikerén fölbuzdulva elhatározták, hogy minden évben létrehoznak egy produkciót, amelynek témája az osztály egy-egy tagjának élettörténete. Eleinte szürreális humorukkal, később mindinkább intimpistáskodó bennfenteskedésükkel tűntek ki ezek az egyre nagyobb érdeklődést keltő és egyre nagyobb sikert arató estek, amelyek be is költöztek a rakétabázisból a Jurányiba, ahol egyre nagyobb érdeklődést keltenek. Csak, ahogy az lenni szokott, a siker növekedésével egyenes arányban csökken az igényesség, az önkontroll, az eredetiség. Az élet esetlegessége így végül tartalmi és formai esetlegességként jelenik meg. És ugyanez a bajom a Katona új produkciójával, a Kamrában bemutatott Ürgékkel is. Ennek a férfiéleteket, -sorsokat, magatartásformákat bemutató anyaga is a valóságból vétetett, mégpedig interjúk, önvallomások formájában. Itt is rengeteg közhely közt akad itt-ott egy-egy olyan eset, amit nem lehet kitalálni. És persze Pelsőczy Réka jól kitalált rendezői szisztémájában a remek színészek, Ujlaki Dénes, Szacsvay László, Bán János, Tasnádi Bence, Dér Zsolt, Pálmai Anna, Pálos Hanna mindent megtesznek, hogy legalább az elbe szélések eredetieknek, szellemeseknek hassanak. De ettől még a történetek súlytalanok maradnak. Alkalmi boszorkányegyetem nyílik a múzeumban Múzeumok Éjszakája a Természettudományi Múzeumban Magyar Természettudományi Múzeum • 2018. június 23., 20.00 – 01.00 óráig ¤Programunk a Múzeumok Éjszakáján a valóság és misztikum kettősségében telik, s csak éjfélkor derül ki, merre billen a mérleg nyelve. Látogatóink a valóság és a mítosz határán egyensúlyozva küzdhetik magukat végig a természet és az okkult tudományok útvesztőjében, megszerezve a boszorkányképzésen azt a tudást, amellyel alkalmassá válnak az éjféli közös boszorkányidézésre. Vajon tényleg léteznek szellemek? Az estét nemcsak boszorkányokkal, hanem kalózokkal, régmúlt idők sárkányaival is fűszerezzük. Látogatóink azt is megtudhatják, milyen lehet -25 fokban a sarkvidékek tájait járni, megismerhetik azt az állatot, aki soha nem látja a napvilágot, és beléphetnek a virtuális valóság világába is.
