Budapest, 2018. (41. évfolyam)
6. szám, június - Tarján Balázs: Piaci arcok
13 szöveg: TARJÁN BALÁZS kép: RIC Az alagsorban több egyszerű etetőhely lelhető fel, magyarul gyorséttermek vagy inkább étkezdék: a szomjoltáshoz, a beszélgetéshez semmi közük, amolyan „egyél, aztán menj”-félék, de török és paleo is hirdeti magát. Az emelt földszinten és az emeleten két-két műintézmény is működik a szomjas vásárlók kiszolgálására. A lentebbiek nagyjából azonos méretűek, mindkettőben három asztal – egy nagyobb és két kisebb –, kint pedig két asztal, két-két székkel, ezek télen is ott állnak a szabadban, hiszen a dohányzás nem csupán nyári sport. Az egyik kocsmában két férfi, a másikban két hölgy a mindenes (csapos, eladó, mert palackos értékesítés is folyik). Utóbbiak: É. és Z. Tapasztalatom szerint egynapi, a vendégek részéről elhangzó „kedveskedő” megjegyzés miatt több #metoo felszólamlást tehetnének, mint a teljes magyar színésznői kör, ideértve a mozgalom kapcsán érzékeny lelkületűvé vált celeb példaképeinket is... Mindkét helyen találkozom törzsvendégekkel, az átjárás ritka, talán csak én vagyok, akitől itt is, ott is eltűrik morgás nélkül. Kicsit kilógok a sorból: télen egy rigó (tetszenek tudni ugye: vágott, azaz világos és barna sör elegye), esetleg megspékelve egy unicummal, nyáron két kisfröccs száraz fehérből (egyet azonnal lehúzva, egyet elkortyolva), Piaci arcok Három piacot látogatok rendszeresen (a nyugdíjas ráér...): a Fény utcait, a Lehelt és az általában csak Nagycsarnokként emlegetett Vámház (gyermekkoromban: Tolbuhin) körúti vásárcsarnokot, a környéken lakóknak Csarnok téri piacot. Kocsmázni most a Fény utcaiban fogunk. mellette ÉS-t olvasok, meg Narancsot. És hallgatok, figyelek. A., A FUTBALLISTA. No, nem napjaink állab darúgója, nem „akadémiai” tag, ő még valódi játékos volt, megjárta a külföldet profiként, Belgium, Spanyolország, Franciaország látta stoplisa nyomát pályáin. Nem a „fizessenek, szívesen koptatom a padot is érte” típus, spa-
