Budapest, 2018. (41. évfolyam)
6. szám, június - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Libazsírtrükk és négyszázezer korona
BUDA PEST 2018 / 06 12A NAGY HÁBORÚ 12 ni. Nagy szó volt ez abban az időben, amikor a belvárosi kereskedőknél hosszú sorok álltak, hogy öt vagy tíz kiló (!) szénhez jussanak. A szállítólevél persze hamis volt, a rendőrség gyorsan kiderítette, hogy ki volt a csaló (valóban egy katonatisztnek, de egy másik, akkor a fronton lévő főhadnagynak a felesége), de „lapzártáig” nem sikerült elfogni. A sajtó a bűnös? Elítéltek viszont egy húsügyekben tevékenykedő gyáros-kereskedőt – mellesleg pedig: városatyát. A Pesti Napló 1918. márciusi első számából a tényen kívül másról is értesülhettek az olvasók: „Az árdrágító Zeidl Vencel a toloncházban ül, bizonyára igaz örömére a sok agyonuzsorázott fogyasztónak. S most a budapesti hentesek ipartestülete mégis megmozdult, hogy kihúzza a csávába került szaktársat. Kérvényt adtak be az igazságügy-minisztériumhoz, kérve, hogy Zeidl büntetését függesszék fel. Mindenesetre furcsa ez a túlságos részvétérzés Zeidl mester iránt, majdnem azt jelenti, hogy az ipartestület szolidáris az árdrágító Zeidllal. Ez a tény igen különös színben tünteti fel az ipartestületet, amelynek vezetőjéről, Bittner Jánosról azt írhatta a Mészárosok és Hentesek Lapja, hogy minden ambícióját egyes cégek és saját érdekeinek szolgálatában merítette ki. Nemcsak írta ezt, de írhatta ezt a cikkíró, akit az ellene indított sajtópörben felmentett a bíróság.” A szerecsenmosdatás – és annak mintegy részeként a sajtó munkájának akadályozása – a háború utolsó évétől sem volt idegen. Okkal háborodott fel a május 21-iki számban a Népszava publicistája: „A háború parazitáit, az árdrágítókat, az uzsorásokat eddig is a sajtó húzta a nyilvánosság piacára és vetkőztette le, nem a hatóság. A paraziták eddig is jobban féltek a nyilvánosságtól, mint attól a pénzbüntetéstől, amit a kislajbi-zsebből kifizethettek. A sajtót ebben a tisztító munkájában, egyes fiskálisok kezdeményezésére, a nagypénzű gazembereket védő ügyvédek óhajtására megakadályozni akarja az ügyészség és a rendőrség. Az 1914. évi sajtótörvénynek abba a szakaszába kapaszkodnak bele, amely a nyilvánosságra nem hozott iratok engedély nélküli közzétételére vonatkozik, és ezt akarják alkalmazni minden egyes esetre, amelyet nem a rendőri sajtóiroda hivatalosan ad ki. Az árdrágító spekulánsoknak és uzsorásoknak ezt a védelmét a budapesti ügyészség új vezetője, dr. Vári Albert kezdeményezi. Az ügyészség vezetője ugyanis átirt a budapesti rendőrséghez, és fölszólította a főkapitányt, hogy minden egyes esetben, amikor a lapokban olyan közlések jelennek meg, amelyeket nem a rendőri sajtóiroda hozott nyilvánosságra, indítsák meg tiltott közlés miatt az eljárást. A főkapitány nemcsak sietett eljárni az ügyészi átirat szellemében, hanem túlbuzgalmában a rendőrtisztviselőket is igen nyomatékosan figyelmeztette, hogy az ilyen esetekben megindított eljárást, mint bűnrészesekre, rájuk is kiterjeszti, ha gyanú merül fül, hogy az illető hírlapi közlemény információja egészben vagy részben tőlük származik.” Az áru még nem jött, a sor már órák óta vár A HÁTORSZÁG mindennapjai ról Karinthy Frigyes A feleségem beszéli címmel kegyetlen-szomorú szatírasorozatot írt a Pesti Naplóba 1917 júniusától 1918 szeptemberéig. Az elharapódzó cserekereskedelemről szóló fejezet – szándékos nyelvi zavarokkal – 1917. június 7-én jelent meg: „Hát kérlek szépen, sikerült mégis beszerezni valamit, méghozzá nagyon olcsón, az egész egy kis utánjárás, ez se sok, mindent elintéztem a házban, hiába, egy ilyen bérkaszárnyában minden megvan, csak az ember jóban legyen a boltosokkal, hát kérlek szépen, tudod, a trafikos már régen ígérte azt a két kiló cukrot, ha szerzek neki öt kiló zsírt – ez most sikerült, beszéltem a papírkereskedővel, aki holnapra elküldi a zsírt, feltéve, hogy pár cipőt, amit a suszternek ígért, ha a trafikos a hentestől meg tudom kapni neki azt a három fűszeresnek átadja a fél kiló paprikát és megkapja tőle azt a kétszáz mirjamot, amit az én közvetítésemmel szerzett a szenestől a puceros két mázsa kokszért cserébe.”
